Rolla Margit: A fiatal Kaffka Margit (A MTAK közleményei 10. Budapest, 1980)

A fiatal Kaffka Margit

74 A karácsonyi szünidőben, — amit a nagyszülőknél töltött — írta a következő levelet is,dátum nélkül. Ebben is a szerelem —az elmúlt és kezdődő—a fő motívum. XVI. "Édes Heddám! Tegnap délután rájöttem, hogy a szekrényem nagyon teli van ősvilági lomokkal. Hát nagy kedélyesen lekuporodtam a szekrényem elé, és ép olyan kedélyesen felpakoltam a padlásra mindent, a mi "lom" — Pedig nevezetes írások is voltak abban, — a régi naplóim, — szamár iskolakönyvek a mikben értelmetlen, de nagyon energikus körívek jelzik, hogy honnét, meddig van "kirekesztve" Ezek a kicsi vonások, margóra jegyzett mondatok egyszer mesélni tudtak, — És egy könyv is van ott, — nyomtatott írás. — az író arcképével az elején, — a czíme; "Jézus és az udvariasság" — Nem, csak kutyálkodom, — csak egy passusának van ilyen czíme. No, hát ezt is felpakkoltam, és még sok csacsi papírszeletet, a mit egyszer a katedra körül szedtem össze óra után, — mert egy ideges, türelmetlen kéz mindig tépdesett valamit. Hja! "Az én mezőmön nem értek kalászok," — de virág se nőtt, — csak papírszemetet szedtem a katedra körül. — Mikor a szekrényem rendes volt és szolid. — mondtam az öcsémnek a Gézának; — Ha akad egyszer valami bolond balek, — aki feleségül vesz, — beh jókat nevetünk majd azon. Mindent megmutatok az uramnak, — persze! — Igen, — most van egy ember, aki elpirul ha meglát és veszedelmesen sokat képzel rólam, — Egy rajongó kicsi barátnőmnek a fivére, borzasztóan korrekt úr, — hivatalnok és nagy kezű. — Ugy nézem, a 77.dik ősapja sémi fajból eredt, — (nem az orrán látom ezt)— hanem az álmos szemén í a szép sápadt Krisztusképén és a bolond, szenvedélyes rajongásán. Minden otromba filistertempón áttükrözik ez. — Nem is írok annyit róla, — hiszen nem szerelmes belém, — de ha megkérne, egyszer, — most még nem — de egyszer hozzámennék. — Ne haragudj érte, — az asszonyok a hibásak, most örökké azt rágják a fülembe, hogy mégis csak jobb lesz utoljára is férjhez menni. És te? Tudod-é, hogy nem tudlak vádolni, amiért féled az absolut jót, a teljes békességet. Én se' szeretem. De az élet ugy is kiforrja magát, csak rá kell bízni. — Olyan gyönyörű véletleneket produkál néha. Csak álmodozz, izgatódj, állj bosszút még soká, — végre úgyis révbe fogsz jutni és csendes ember leszel, — akár tetszik, akár nem tetszik. — De mintha a medvecukrot még se a mi számunkra préselték volna? Ez erkölcstelen mondás, — úgy illenék, hogy megbecsülje az ember, — meg a szép egyformára vágott hasznos loczkaczukrokat. De mikor kandis cukor is van! Szervus. Margit." A következő levél is dátum nélkül megy.