Rolla Margit: A fiatal Kaffka Margit (A MTAK közleményei 10. Budapest, 1980)

A fiatal Kaffka Margit

75 XVII. "Szombat este. Most egy kicsit elrontotta a kedvem valami. Ma délután B.Margit volt az irodás, — és uzsonnakor a szokott kedves mosolyával agyondicsérte az én szegény emberemet. Hogy "az már" kész ember, — hogy ő volt a legcsinosabb az összes vendégek között és hogy fülig pirult, mikor beléptem. Isten engem, ebből egy mukkot se' láttam, — szt se' hogy szép, — ezt én csak esztendők múlva veszem észre az embereken. Még ezen nem vettem észre. Tudod, úgy hatott rám ez a délután, hogy mi kölcsönösen azt hisszük a másikról, hogy érdeklődik, — ez hoz néha össze, mert máskép egy közös gondolatunk sem és halálra náraszt ez a kénytelen — kelletlen társalgás. Jaj, de esetlen egy dolog! — Holnap megyünk egy kis csudatevő Máriához a húgával, — persze ő is ott lesz, — a fogadalmi ajándék egy uj toilette. En ugyan egy aranyos szivet proponáltam, de az "ember" úgy véli, hogy Mária is csak asszony. — Hedda, tudod mit szeretnék? Valami egészen uj dolgot. Pá! — Margit." Dátum nélküli levéltöredék. ív papír részen. 2 oldal. * A zárdában bentlakók életét írja le ebben a levélben. Első szerelme emléke kísért benne még most is. Postabélyegzőn: "Miskolcz 1899 jan 7." XVIII. "Édes Heddikém! Nem is hinnéd mennyire megszoktam örülni a leveleiteknek Ti mulató lánypajtások, — az üde, bolondos, szerelmekkel és flirtekkel teli soroknak, — amikből megtudom, hogy a kalkulosokon, — a végtelenbe nyúló tanári konferencziákon, a békétlen szülők békitésén, az okoskodó iskolaszék meggyőzésén kivül van még más valami is a föld hátán. Egy más, egy rózsaszin/Fvilág, a melyikben szeretnek is egy kicsit az emberek. Te Dusi, légy Te nagyon boldog és elégedett, — mert látod, — hisz őszinte vagyok, — egészséges, élénk fantásiáju és tizennyolcesztendős leányok néhanapján mégis csak beleunnak mindig azt a száraz, tintafoltos diplomát csókolni. Inkább kiválasztunk az aláirt nevek közül egyet erre a czélra. No! Mit nézel? Ugy is sejtheted, hogy a tanári kar egy tagjába bomoltam bele, — hisz ez csak természetes. No de térjünk a tárgyra! A világér' se' hidd pajtás, — hogy az uj szerelmed ráddisputálom. Épen olyan kevéssé hiszek az egyikben, mint a má-