Rolla Margit: A fiatal Kaffka Margit (A MTAK közleményei 10. Budapest, 1980)
A fiatal Kaffka Margit
73 sohasem tudok többé holmi titkos, nemes és nagy nyomorúságok hősnője lenni — mint bakfis koromban — pedig egy kicsike romantikára ugy vágynék az én lelkem is. Talán fráziskép hangzik, — de ennek is elég szomorú— hogy a leány-lélek elszárad köznapivá lesz, megromlik a sok felhalmozott valóságtól, elsenyved édes álmok, illúziók nélkül. Lefekszem tízkor és próbálok gondolni rózsás meséket mint tavaly. Bizsergő, erős akczióról,— hatalmas tevékenységről, valódi, nyüzsgő életről, — sok szerelemről. Istenem Uram! Milyen nagyszerű, hatalmas és sugárzó lehet ez a világ, melyből mi kényszermunkás betüimádók, fiatal, diplomás vénleányok ki vagyunk tiltva. Milyen lehet az igazi, aktiv szerelem, — a mely, — mint a szív nemes és tiszta érzése, kél, éhred és hevít, — mint társadalmi szabály él, egyesít és családot alkot, — mint természeti ösztön kiterjed, forrong, alkot és rombol. És én ezt nem ismerhetem meg. — Mi lesz belőlem? Megöl a realitás, — a mindennapi gond, az iskola, — az osztály takaríttatása, — a mulasztási napló, a piszkos körmű gyerekek, Istenem! Nem élhetek színek, álmok, hangulatok nélkül, — add őket vissza nekem! De Te Dusi, nem találod, hogy nevetséges ostoba liba vagyok a divatját mult eszmékkel? Mikor ilyeneket írok, ne hallgass rám és ne vedd komolyan, — azt hiszem már figyelmeztettelek erre. Különben semmi bajom, — és tán épen ez a soha nem élvezett anyagi jólét okozza, hogy más komplikáltabb és mélyebb keserűségek jönnek előtérbe, Itt nagyanyámék ugy szeretnek, a mint eddig még senki, és ez nagyon jól esik. Köztük jónak érzem magam én is. Tudod az egész SzabóUray famíliánkban nem találnál olyan embereket mint ez az édes öreg táblabíró, a ki a hetvenesztendős feleségét "angyalom"-nak szólítja, karácsony estéjén versenyt danolja a pásztornótákat az unokáival, és kártyakunsztokat csinál a mulattatásukra. Pedig hajdanában vadászott, pipált, czimborált és udvarolt is itt-ott, de mindig szépen, lassan. Csupa gyöngédség, melegség, érzékenység ez a család, — az ember elfelejti nekik, hogy előítéletesek és ósdiak, mert ím a nyárspolgári élet is lehet poétikus. Egész megjavulok köztük, és ha sokáig itt maradhatnék, megszűnném az elferdült, szeszélyes különcz lenni, mint eddig, — és szelid jó kis lány lennék — mint az Ibolya húgom. De tán nem fér már a borítékba. Szervus, édes Dusikám, Isten áldjon meg az ujesztendőben mindnyájatokat. Anyád meggyógyult ugy-e? Kezét csókolom! Margit" Egy egész ív és egy fél ív papír, 8 oldal. Az írónő még néma benne. Barátnője írói sikerére a fenti levélben csak ez a válasza: "Szeretem, hogy felébredt az ambíciód és írogatsz. Dolgozol. Nekem a firkálás pihenésül szolgál, — de Neked komoly munka ez, mert komolyan veszed az eredményt és a dicsőséget. — És bármit beszélnek a férfiak az íróasszonyokról, mégis jobban respektál majd az urad, ha hírneves léssz."
