Rolla Margit: A fiatal Kaffka Margit (A MTAK közleményei 10. Budapest, 1980)
A fiatal Kaffka Margit
155 Házassága után a Toronyalja utcába, egy két szobás lakásba költöznek, majd onnan az Otthon-telepnek nevezett részbe, a ma is álló Csabai kapu 29 sz. házba. Ezen a házon most emléktábla hirdeti, hogy Ebben a házban lakott 1905-1906-ban Kaffka Margit A magyar irodalom egyik büszkesége. A Lévay József Közművelődési Egyesület. Férjét az iskolába is elvitte — ahogy ezt tanártársa Cseh Gusztáv megírta — és bemutatta növendékeinek, akik friss "virágcsokorral várták és ők is boldogok voltak, hogy láthatták." Kortársai és kartársai, tanítványai, rokonai elmondják, hogy az iskolai növendékekkel való keresetlen, pajtáskodó hangja nem tetszett tanárnő társainak. Az iskolai előadásokon "A nő nemiségének végzetes befolyását a nő emberi sorsára" magyarázza növendékeinek s egyben magának is. Hiszen az egyik legsúlyosabb problémája. S ennek indítója is: családi örökség. Élete végéig küzd vele, hogy mégis mindig "élete szintjén" maradhasson. De hát ez nem csak rajta múlik, ezért nem mindig sikerül. Tanárnő társai nem rajongtak érte, a növendékek annál inkább. De ők is látó szemmel nézték és közülök az egyik elmondja visszaemlékezésében: rendkívül rendetlen volt és nem tudott öltözködni. "... már hullott a hó késő novemberben és Kaffka Margit még a zsirardi szalmakalappal a fején járt az iskolába. Egyszer háta mögött mentem. Dehogy kerültem volna elébe, hogy lássa, milyen későn megyek én is. Csúf csatakos idő volt. Kaffka Margit megemelte a fekete posztó szoknyáját s alóla kicsüngött a kék-fehér pettyes karton szoknyája, — az amelyiket nyárról mint felsőt ismertem. Fájt látnom, mint ahogy fájt, amikor óra alatt idegesen húzgálta fekete selyemblúzának az ujját, hogy ne lássuk a szakadást rajta."[41j Ez a tulajdonsága élete végéig elkísérte. Nem volt ízlése — és hanyagolta ezeket a külsőségeket. Rokonai — egyik nagybátyja családja — közlése szerint,— mikor egy meleg nyári napon két kis fiukat elküldték hozzá valami üzenettel, a két gyermek rémülten futott haza és elmondta, hogy Kaffka Margit anyaszült meztelenül fogadta őket. "Nyár van. Nem?" — mondta. Miskolciaktól hallottam annak megerősítését is, hogy nagyon rendetlen volt. Lyukas harisnyában járt-kelt. Rossz háziasszony vált belőle. Abban az időben akávét még otthon pörkölték, Kaffka Margit mindig elégette, messzire érezhető volt a füstje. * A Szatmármegyei Közlöny 1905. június 25-i 26. számában "Csönd" c. verse jelenik meg, már "Fröchlichné Kaffka Margit" aláírással, valamint ezzel a kommentárral: "Hír: Kaffka Margittól hoz mai tárcánk egy szép hangulatteljes költeményt, melyre felhívjuk olvasóink figyelmét."
