Rolla Margit: A fiatal Kaffka Margit (A MTAK közleményei 10. Budapest, 1980)
A fiatal Kaffka Margit
156 Egymásután megjelenő írásai mellett nem feledkezik meg az iskolatársi találkozóról sem. A Szatmármegyei Közlöny XXXI. évf. 1905. július 2. 27. számában megjelenik: " Hír : Iskolatársak találkozása. Fröchlichné Kaffka Margit emlékezteti volt társnőit, kik vele együtt Szatmáron 1898-ban tettek képesítőt, hogy a f. év július 2-ára kitűzött találkozásról meg ne feledkezzenek." * A miskolci Közművelődési Egyesület felolvasó estjén, 1905. december 3-án, már mint asszony szerepelt, a Fröchlichné nevet használva. Közben sorra jelennek meg írásai a fővárosi lapokban. Prózai írásai, novellái is egyre gyakoribbak. A barátnőjéhez írt utolsó leveleiben annyiszor emlegetett "fáradtságot" kiheverte már. Ráébredt hivatására. * Történt egyszer, hogy a lakás kifestése után rendezkedtek. A csillárt kellett felakasztani, de Brúnó nem volt hajlandó felmászni a létrára. Éppen Kaffka portrét készített náluk Sassy Szabó Attila miskolci festőművész. O vállalkozott erre a műveletre. Felment a létrán a csillárral, de a létra munka közben megcsúszott — és Kaffka Margit felsikoltott. — "így kezdődött", — mondta el nekem Sassy Attila. [42] 1905.december 19-én a miskolci Ellenzék című lap már egy ilyen tárcát közöl: "A miskolci festők kiállítása" — írta F.K. M." A szerkesztőség még hozzáteszi: "A képkiállításról lapunk mai számában Fröchlichné Kaffka Margit úrasszony, a kitűnő költő és író számol be nagyon kedvesen, tartalmasan és tanulságosan." A cikk így beszél: "Sassy Attila valamennyi képen a szín és fényhatások embere, — megint egy "vásznon gondolkodó". A merészen mályvaszínű ég, a pázsit eleven, szinte agyvelőbe törekvően intensiv hatása, a teljes pazarul napsugaras világítás első tekintetre sokakat meg fog döbbenteni és megcsóválják fejüket mindazok, akik félnek az új útak keresőitől és avult tendenciákhoz ragaszkodnak. Nyugodtak lehetnek, Leonardo csakugyan a legnagyobb szelleme volt korának. Csak az a különös, hogy ... ő is máskép dolgozna, mint száz évvel ezelőtt, bár valószínűleg ma is ő tudná a legjobban." Eddigi eltérő véleményével szemben, itt most így szól a miskolciakról: "A magyar emberben csakugyan különleges qualitás van a helyrepótlásra. Évtizedeken át mulasztunk, elmaradunk, azután beérkezünk mégis — ime, Miskolcznak ma nem csak ízlésesen megrendezett kiállítása van minden esztendőben, hanem egyfelől tevékeny, lelkes, ambiciós művészgárdája, egy csoport fiatalember, aki eszményeiért mindig guerillaharcra kész, saját maga útját járja és saját igazságaiban hisz lángolóan, másfelől pedig fejlődő érzékű, szeretettel érdeklődő s a művészt igyekezettel megérteni akaró közönsége." Már kiáll a művész mellett, mint író. Fröchlich Brúnó nagyon rendes, becsületes, munkájához értő, komoly gondolkozású ember volt. De nem rajongott a művészetért és a művészekért.
