Rolla Margit: A fiatal Kaffka Margit (A MTAK közleményei 10. Budapest, 1980)
A fiatal Kaffka Margit
145 "Meg fogok nyugodni egy gyöngéd, állandó szerelem gondolatában, amely körülvesz, meggyógyít és elszenderít." — A levél végén egy új aláírás: "Gitta", így szólította Brúnó. XLIV. "Nemestóthy Sz. Hedvig úrleánynak Nagy-Károly Miskolcz, 1903. nov. 3. Kedves jó Heddám! Neked tehát végül is be kell számolnom az én utolsó dolgomról. — A kit egyszer említettem neked, — a kis eminens, — valahogyan a végén mégis csak hozzám szegődött, — hozzám tartozik, — az én emberem lett. — Furcsa dolog ez Heddám. Mentegetőznöm kellene, — beszélnem az igények lefokozásáról, — fáradtságról, — minden. De miért. Bruno elég csinos fiu, — a normálisnál okosabb (kivált a szakmájában) és végtelenül, komolyan, megindítóan jó, — Mi eddig megszoktuk egy kicsit siralmas dolognak nézni ezt. Nem így van! O komolyan, tiszteletreméltóan jó, — a mi másnál poóz, az nála igazság, — és én komolyan, igazán ragaszkodom hozzá. Ma kaptam azt a levelét, — halottak napján, — melyben szegény boldogult apám szellemétől kéri meg a kezem! — Ne gratulálj még Hedda, — mert most jön a próza! — Ot most fogják kinevezni gyakornokból erdésznek, — s természetesen, — falura tenni. Egy-egy központi helyre, váro sb a aztán úgy szedik be évek múlva a kiérdemesült családapák néhányát, — ha sok a "neveltetni való". — Szóval nekem most itt kellene hagynom évi ezer forintot, fizetésemelést, korpótlékot, penziót, — s menni az uj uton, — a libatöltés meg tyukültetés felé. — De mikor ahhoz nem értek. Egy városi háztartásba még csak beleélném magam, — de így! Egyetlen válaszom ez lehet; "várni" — Talán évekig, — talán a megöregedésig, — hát nem mindegy nekem? Meg fogok nyugodni egy gyöngéd, állandó szerelem gondolatában, mely körülvesz, meggyógyít és elszenderít. — A lelkiismeretem nyugodt, — nem szeretek jobba n senkit ő nála, — a többi lesz úgy, a hogy adódik. — Talán bekerül mégis! Az erdészeten kívül jogot is végzett, protekciója is van, — csudamód szorgalmas ember, talán! Az én fővágyam mégis, — hogy tartson minél tovább minden így, a hogy van. Olyan igazán jól esik egy ilyen nemeslelkű, kedves, jó fiúmnak a sok apró figyelme, — gyöngédsége, — s az a gondolat, hogy ezt egyedül é n érzem, tőle. Egy gyerek álmon kívül soha mást nem szeretett. Nevetsz? Látod, — az extrémek, — de mindig csodabogarak. A német temperamentum ez, — hűség és érzelmesség, — a gondolkodása öregre a kedélye gyerekre vall, — de tán leginkább a foglalkozása bélyegét viseli. Egyszerű, — nem "társas lény", — afféle "erdőn-mezőn" ember. "Hol szedten össze?" kérded. — Egyszer elmondom. — írj valamit úgy is, — hogy neki megmutathassam. Sokat beszéltem rólad. Isten veled, Heddám Merített levélpapír, 8 oldal. Gitta."
