Rolla Margit: A fiatal Kaffka Margit (A MTAK közleményei 10. Budapest, 1980)
A fiatal Kaffka Margit
136 fújnak egymásra. Talán jobb így, — talán csak is így lehet valamennyire is, de nekem szokatlan, idegen így is. — Én is nekik. Idegenként fizetem a kosztpénzem a legkeservesebb privátórákból, a bukott diákokkal, — mert engem nyáron még nem fizet az állam. A sorsom, a jövőm közönyös mindnyájának, — leszámítva, hogy a nagyanyám néha tetszeleg magának az érzékeny áradó zásaiban. — Elképzeled? És most, — hát van épen az egyik kiadó garconlakásban egy kis erdészember, — a volt eminensekből való, — a ki a hátam mögé áll, ha festek és elnéz, — és beszél rémsok megnyugtatóan unalmas dolgot. És sakkozunk esténkint. — De hát jó ez? Ugy érzem, jobb lett volna az egyetlen, a nagy dolgom lezajlásakor bebábozni magam valami puha, selymes közönyösségbe és nem erőlködni többet. De elfáradtam, Heddám! Pihenjünk meg egy -Ugy-je szer együtt. Ugy gondoltam, — hogy majd egypár év múlva, ha te is, meg én is átesünk egy sereg konvenczión még, elmegyünk valami csendes zugba, hallgatni. Ugy szeretnék soká, egymagam lenni. De 7 órától déli egyig órákat adok, — és holnap Pestre, szökve, — és ministerium, és kiadóhivatal és minden undor . — Hova szökhetik az ember, hogy meg ne őrüljön? — Ne hallgass rám, — Isten veled, — én jó kis Heddám. Margit." Dátum nélküli levél. Postabélyegzőn: "Miskolcz 1903. Aug. 1." Egy egész és egy negyed ív papír, 5 oldal. Sötétlila, nemesi koronás pecséttel. A Gellérttel való itt leírt találkozás kifejezései, nem a faji megkülönböztetést jelölik, hanem az egészséges ember, a:nő "hisztériás undorá-" t — saját szavai szerint — a férfival szemben, aki a "betegség megtestesítője" volt. Gellért Oszkárt ugyanis 1900-1901-ben arc-neurologia kínozta, 1901 nyarán pedig elkezelt, súlyos vakbélműtéten ment keresztül s ez még akkor nagyon meglátszott rajta. * A levélben említett "Guszti": Cseh Gusztáv tanártársa, akit régi iskolájából, ahol már 8 éve tanított, a Kaffka Margit kinevezése idején helyeztek át torna tanárnak ahhoz a polgári leányiskolához, ahova őt kinevezték. Itt négy évig voltak egy tantestület tagjai. Ez a miskolci tanár-kolléga úgy őrizte Kaffka Margit emlékét, hogy 1954-ben tartott előadásán így beszélt róla: "— a házat, ahol laktak régen lebontották. Ha néha, néha arrafelé visz utam, fájó érzés támad lelkemben. Eszembe jut Endrődi Sándor költeménye: "Sohase járj olyan tájon, Ahol egykor boldog voltál, Nincs szomorúbb temető a Láthatatlan sírhalmoknál.
