Rolla Margit: A fiatal Kaffka Margit (A MTAK közleményei 10. Budapest, 1980)

A fiatal Kaffka Margit

A névjegyen nyomtatott betűkkel: "Kaffka Margit" Merített levélpapíron, kézírással: TÓ MESE Zsombék fenekén, - hínár bürüjén Ott alszik a mélyen a vízilegény Ott szélbe se' hallani habsusogást Csak néha, - ijedve - ha zizzen a nád, Mig fenn van a nap Nem csobban a hab Oly félve suhan, mert könnyű az álma Gyöngyházcsiga-héjbul emelt palotába Megvetve az ágya van ifjú szivekbül Megtépett, elkínzott leány -szivekbül. Mert néha sóhajtva feljön a habbul Lá-nye-z-iv re -vadászÉj félbe vadászni a parton elindul, Szép, ifjú alakba bolyong az erdőn, Van, hogy a fonob- faluba, fonóba is eljön És hogyha lát Tüzesszemü lányt Megrontja, megejti a víziember Örvénylő, zivataros szerelemmel, És mikor ölelte, - kitépi szivét Elhozza, lehozza a mélybe szivét. De egyszer a parton hogy lopózva megyen Ott ült a kövön a csudaszép idegen. Szeme aczéltükör,- a karja fehér A könyje omolt és nem tudta miér. Mégis kaczagott És nézte a habot, Még futni se indult, - a míg közel ért Elvárta, bevárta a vízilegényt Az félve ölelte, - kereste szivét S nem lelte, seholse találta szivét.Oh mond te, ki vette a szivedet el Vagy nem is volt neked soha? Felelj! - Hol, merre keressem a szivedet? A világ végire is érte megyek! Szólj, meglelem én!