Rolla Margit: A fiatal Kaffka Margit (A MTAK közleményei 10. Budapest, 1980)
A fiatal Kaffka Margit
102 úgy sem tudsz segítni rajtam és nem mented meg a reménységet nekem. Holnap, holnapután, — mennyi töltelék nap van még, hány lomha óra jön még és minden hiába. Ha egy-két hétre írna is, — azt kellene válaszolnom, azt fogom; ha unod a dolgot, ne fáradj, nem akarok a terhedre lenni! Már nem is várok, — tudom, hogy csak a legrosszabb történhetik velem, csudálatos, semmi enyhébb lehetőségre nem bírok gondolni. Unsz már? Tépd össze ! Olyan bolondul szeretem! Hisz nem igért semmit, csakm megkért, hogy ne felejtsem el, —de hát ki felelős a hangulataiért.— Most őrült, halálos jókedvem van, járok-kelek folyton, és néha úgy viselem magam, hogy szinte megrémülök. Az éles kaczagásómtól csak úgy recseg a zsűri bódéja a tenniszpályán, a hol felütöttem a tanyám és mivel a garde dame oda nem mászik fel, és óvatlanul helytelenkedem. A famíliát úgy meglepte ez a metamorfózis, hogy most még nem is szólít nak meg semmiér. De magamnak olyan borzasztó vagyok, érzem, hogy nem illik hozzám ez a tempó és nem veszi be a természetem, de csinálom. Ez lesz a futószerelmek, utczai kalandok szférája, amibe most kerültem és most aklimatizálódom. Pedig jobban szeretném behunyni a szemem, vagy érzéketlenre merevülni és várni, hogy múljék az idő, az idő, — a mi befúj, kiegyenlít egyszer mindent. Jöhet úgy, hogy mosolygom az egészen és rendes leány leszek újra. — Hozzámenni, írod? Édes, jó, naiv Heddi! De igazán mondom, soha, soha nem gondoltam erre, csak azt akartam, hogy egyszer igazán szeressenek. Hedda, nem dobsz ki még? — De te? Vagy képtelenül, csudamód jó teremtés lehetsz, vagy — és ezt hiszem, már nem tudsz bizalmas lenni hozzám. Tudod, hogy a "zsidót" egy piczit se' szerettem, de egyszer megkésve jött (akkor tél volt és Annáék Szatmáron) és nekem nagyon rósz kedvem volt. Es te ezt "vége van" csak igy mondod? Hedda, te még nem vagy abban a korban hogy így tehess, — soká, soká lesz az, hogy te még ilyen fölényesen és nyugodtan lerázhass magadról ilyen dolgot. Egy csomó vármegyei beszéd legalább is fűződik- hozzá, és egy kicsit a jövőd nyugalma. Szeretsz valakit? Ugy-e elhiszed, hogy nem puszta kíváncsiságból kérdem ezt. — Légy te is közlékenyebb, hogy ne kelljen szégyellni magam emiatt. De úgy fuldoklom már a tettetésben és olyan nyomorúságosan érzem magam. Dobd a tűzbe ezt minden bizonynyal , Hedda. Nagyon sokszor csókollak. Miskolcz. 1901. jul. 22. Margit." Két félív papír, kettőbe hajtva. 7 oldal. ("Annáék Szatmáron" — Uray Dezsőné, Kölcsey Anna nagynénje) A Magyar Géniuszban 1901. 40. számban "Felelet", 1901. 44. számban "Pezsgő dal" c. versét közlik. Semmi sem szól róluk a levelekben.
