Bibó István: A rákoskeresztúri egykori Podmaniczky-Vigyázó kastély története (A MTAK közleményei 8. Budapest, 1979)

III. A kastély múltja

32 ból említi a "Podmanyitzky urakat" mint építtetó'ket. Eszerint tehát a kastély főépületét a még osztatlan családi vagyonból (erre utal a szülők, a PodmaniczkyOsztroluczky házaspár cimere) 1761-64 között építették, s az építkezés ügyében nyilván nem az idős özvegy édesanya, hanem a közös gazdálkodást irányító két fiútestvér, II. János és Sándor, a "Podmanyitzky urak" jártakel. A kastély építőmesterére vonatkozólag sajnos semmi forrással nem rendelkezünk, s a Podmaniczky-Vigyázó levéltár elpusztulása után ilyen adat előbukkanása már alig remélhető. Stíluskritikai és egyéb meggondolások (Pest illetve Pécel közelsége, a Podmaniczkyak és Rádayak családi kapcsolatai stb.) leginkább a péceli kastélynál foglalkoztatott pesti céhmester, Mayerhoffer János szerepét teszik feltételezhetővé [40]. A két kastély közötti stílus rokonság elsősorban a homlokzatkiképzésben (Pécelen az emeleti részen) fedezhető fel, alaprajzuk viszont eltérő. A keresztúri a téglány alakú, szabadonálló földszintes kastélyoknál és kúriáknál szokásos elrendezést követi, természetesen a kastély reprezentatív méreteinek megfelelő arányokkal, s a két menetes beosztást udvari árkádos folyosóval bővíti; Pécelen az emelettel együttjáró lépcső, valamint a középfolyosós elrendezés és az U alakú alaprajz jelent eltérést [41]. A családi vagyon felosztására a testvérek édesanyjuk halála után Aszódon gyűltek össze, valószínűleg még 1766-ban. Ebből az évből ismerjük ugyanis a Podmaniczky-javak összeírását [42], az osztozást pedig egy 1769-ben kelt irat mint közelmúltbeli eseményt említi [43]. Az egyezség értelmében a kastélyt tartalmazó birtokrészt végül mégis Bujanovszkyék kapták Keresztúron, az iratok azonban magukról az épületekről elég keveset, a kastélyról pedig szinte semmit sem mondanak. Mindenesetre már nem "domicilium"-ról vagy "domus"-ról, hanem "castellum"-ról van szó, melynek udvara 40 öl széles; nyugatról a régi gazdasági udvar csatlakozik hozzá, s ehhez egy másik majorsági udvar is kapcsolódik. A kastélynak sem külsejéről, sem belső elrendezéséről nem esik egyetlen szó sem, az uradalmi kocsmáról viszont megtudjuk, hogy előtere, konyhája, öt szobája, egy kamrája s falazott pincéje van, vályogból épült és zsindellyel fedett; az istálló 24 ló számára készült szintén vályogból, de szilárd alapozással, fedése zsindely; a kocsiszín faoszlopokon áll, szalmafedésű. Mindezek az épületek az említett gazdasági udvarok körül helyezkedtek el, ahogy ez a II. József-féle 1783as első katonai felmérés térképén is látható [44] (l.kép.). Bujanovszkyék 1766 után hamarosan berendezkedtek Keresztúron. Ujabb gazdasági épületeket emeltettek, s az udvart mind a kastélynál, mind a gazdasági épületeknél 30 öllel kiterjesztették a domb felé, azaz déli irányban; az út túlsó, északi oldalán lévő kertben pedig halastavat ásattak [45]. A Bujanovszky-féle gazdaság hamarosan országos hírűvé vált: 1778-ban Korabinszky már nagy elismeréssel említi mind a szántóföldi, mind a konyhakerti növények termesztésében elért eredményeit, s különösen kiemeli a mocsaras területre telepített park-kertet a fácánossal és halastóval, melyben teknősbékák is voltak. Korabinszkytől tudjuk azt is, hogy a kastély — a mocsaras talaj miatt — cölöp-alapozásra épült [46], Az 1770-80-as években — nyilván a vagyonmegosztási egyezség értelmében — a keresztúri birtok egyes területeit s a nem közvetlenül a kastélyhoz tartozó épületeit (3 malmot, 2 halastavat, 3 vendégfogadót s a régi szőlőhegyet)