Bibó István: A rákoskeresztúri egykori Podmaniczky-Vigyázó kastély története (A MTAK közleményei 8. Budapest, 1979)

III. A kastély múltja

33 a Podmaniczky-Bujanovszky-Orczy birtokostársak közösen használták, s az ezekkel kapcsolatos ügyekben időnként " Familien-Concurs"-okat tartották [47], Emellett Bujanovszkyék a testvérek birtokrészeibó'l kisebb területeket, egyes épületeket, de olykor teljes birtokrészeket is bérbe vettek; igy pl. Beleznayné Podmaniczky Anna-Máriáét már 1767-ben, 14 000 forintért. Bujanovszky Sándor halála (1799) után özvegye folytatta a gazdálkodást, s a birtokot ugyanúgy rendbe tartotta, mint férje [49]. A gazdaságról ebben az időben is lelkes leírások szólnak, de sajnos az épületeket ezek is alig érintik. Vályi András 1799-es munkájában "Bujanovszky Generalisné... szép kastélya, tsinos veteményes, gyümöltsös és angoly Ízlésű kertje s halastavai" említtetnek[50]. Egy 1804-es igen részletes hírlapi cikk elsősorban Bujanovszkyt dicséri, aki a mocsaras, egészségtelen területen gyönyörű erdőt és parkot telepített, nemcsak szebbé, hanem egészségesebbé is téve ezzel a környéket [51]. Az ismeretlen szerző a gazdaság részletes ismertetéséből egyedül "a szépen és mintaszerűen megépített és berendezett kastély" leírását hagyja ki, mint ami nem az ő feladata; leírja viszont a kertilakot, mely a kastélytól délre emelkedő dombon állt, s valószínűleg azonos volt azzal, amely a már említett katonai felmérési térképen is látható. Mivel ez a kertilak ma már nem áll, sőt a múltszázadi térképek tanúsága szerint 1836 körül sem volt már meg [52], magyar fordításban ide iktatjuk leírását: "A szép kertilak, ahonnan az urasági kastélyra s a kert egy részére gyönyörű kilátás nyílik, cölöpökre építve egy vizesárok fölött magasodik. Belépéskor hatalmas, az egész hátsó falat betöltő festménnyel találjuk szemben magunkat, amely részben a generális élettörténetét ábrázolja. Az egyik oldalon egy vár ostroma látható, alatta a felirat: "A múlt"; a másik oldalon a paraszti foglalatosságok és a csendes szorgoskodás gazdag áldásai láthatók, alatta: "A jelen". Középen a két ábrázolás között ül a tiszteletreméltó aggastyán, pillantását a múlttól a jelen felé vetve; s a háttérben magas, meredek hegy tűnik fel, melyet két tudásvágytól hajtott alak igyekszik megmászni, s kifürkészni azt, amit a felhők rejtenek. A felirat: "A jövő". Mindketten mutatják egymásnak, hogy nagy igyekezetük ellenére semmi biztosat nem sikerül megtudniuk. A hegy lábánál egy gazdaember térdel, s jövőjét az Isten iránti teljes bizalommal az ő bölcs gondviselésére bizza. A festmény értelmét minden további magyarázat nélkül bárki megfejtheti" [53], Bujanovszky több mint 30 évig, özvegye is még közel 20 évig gazdálkodott Keresztúron. E félévszázados időszakból szórványos forrásainkban építkezésre utaló adat nem található; s maga az épület is csak egyetlen jelentősebb munkát enged erre az időre datálni, mégpedig az udvari árkádsor befalazását. Itt a legrégibb asztalosmunka udvari bejárattól balra a harmadik nyílásban található: ez az ún. rundstábos osztóléccel és kempferrel ellátott ablak Pesten — s nyilván Pest környékén is — kb. 1770-1820 között, pontosan Bujanovszkyék idejében volt szokásos, s itteni alkalmazása megerősíti feltételezésünket [54]. Jellegzetesen XVIII. század végi a befalazásoknak belülről homorú, falfülke-szerű megoldása is. Más építkezést nem tudunk erre az időszakra valószínűsíteni: úgy látszik,Bujanovszkyék inkább a parkra, angolkertre, kertilakra költöttek, s mivel gyermekeik nem voltak, a kastély bővítésére később sem volt szükségük. 1820-ban a Podmaniczky-vagyon újrafelosztásánál az adminisztráció nagy