Bibó István: A rákoskeresztúri egykori Podmaniczky-Vigyázó kastély története (A MTAK közleményei 8. Budapest, 1979)

III. A kastély múltja

31 natkoztatva használták; esetünkben tehát — mivel Podmaniczky János rezidenciáját Aszódon tartotta [32] — csak azt jelentheti, hogy az épület, ha nem is állandó jellegűen, a földesúr lakásául épült keresztúri tartózkodásai idejére, s nem a majorság fenntartásához szükséges helyiségeket foglalta csupán magába. Ennek megfelelően ha nem is kastély-szerű, de a község házai közül egyszerűségében is kiemelkedő, kúria-formájú barokk épületre kell gondolnunk, melynek szépségéről tíz évvel később Bél Mátyás is megemlékezik, aki szerint Keresztúri "... a Podmaniczkyak lakháza ékesíti" [33]. Természetesen lehetséges, hogy az épületet éppen e tíz évben bővítették és átalakították, mindenesetre tény, hogy 1737-ben Podmaniczkyéknak említésre méltóan szép kúriájuk volt Rákoskeresztúron. Véleményünk szerint ez a kúria a mai melléképület egy részével, mégpedig vagy csak az első, vagy az első és második periódusával azonos. A középső, széles dongaboltozatú traktus volt tehát az, amely 1725-27-ben épült, s Bél Mátyás vagy ezt, vagy ennek a nyugati helyiségsorral bővített formáját dicsérte 1737-ben. Ha erre az épületre gondolunk, meggyőzőnek látszik az a feltevés, hogy déli végén a mai teknő- és csehboltozatos helyiségek helyén konyha, kocsiszín vagy istálló lehetett. A főépület építésének idejét meglehetősen pontosan rögzíteni tudjuk levéltári adatok alapján az 1760-as évek elejére, pontosabban az 1761-64 közötti évekre, s ez teljesen egybehangzik falkutatásunk és megfigyeléseink eredményeivel. A Keresztúrral szomszédos Pécelen ekkor építtette Ráday Gedeon ma is álló kastélyát Mayerhoffer Jánossal, s a Ráday-levéltárban az építkezéssel kapcsolatos bőséges levelezésben a keresztúri kastélyra is találtunk utalásokat [34] . 1761 március 28-án Kossuth Ferenc péceli tiszttartó 52 800 téglát "számlált ki" Ráday "parantsolattya" szerint a keresztúri kasznárnak, "mellyeknek hordását mindgyárt... meg is kezdték"[35]. Ha számításba vesszük, hogy a keresztúri kastély vegyes falazattal épült, melynek nagyobb részét tette ki a — nyilván Kőbányáról hozott — kő, akkor a fenti téglamennyiség csakis a főépület építésére utalhat. 1764-ben viszont már az oromzat is készen volt, amint erre Rádaynak Kossuth Ferenchez írt leveléből következtethetünk: "Kell szólni Konti urammal aziránt is, hogy az front is piciumra való kövek el készüllyenek... de lehetne talán praevie szóllani az iránt, hogy Podmanyitzky urak mennyit adtak az keresztúri frontispicium figuráiért, melly az enyimnél mind szebb, mind munkásabb. Történhetik egyébként, hogy az keresztúri talán nem stukaturás, hanem képfaragó munka"[36]. Kossuth Ferenc válasza: "Keresztúron Podmanitzky urak frontispiciuma nem stukatúrás, hanem kőfaragó munka"[37]. Kézenfekvő lenne arra gondolni, hogy a fentiek szerint 1761-64 között elkészült kastély építtetője az 1760-ban egybekelt Bujanovszky házaspár volt, hiszen Podmaniczky Erzsébet az édesanyja végrendelében kifejezetten mint a keresztúri ház örököse szerepelt. Ekkor, 1761-64-ben azonban Osztroluczky Judit még élt, s végrendelete utolsó záradékában vissza is vonta az Erzsébet leányát előnyben részesítő passzusokat azzal, hogy "Keresztúrt egyenlőképpen öt részére osszák". A kastély oromzatában pedig nem Bujanovszky-Podmaniczky, hanem PodmaniczkyOsztroluczky címer van [38]; s Ráday Gedeon, aki a Podmaniczkyakkal sógorságban és keresztkomaságban volt [39] , nyilván nem tévedésből vagy tájékozatlanság-