Bibó István: A rákoskeresztúri egykori Podmaniczky-Vigyázó kastély története (A MTAK közleményei 8. Budapest, 1979)

III. A kastély múltja

30 traktus csak részben van alápincézve, s a pincék sem periódus-elkülönítésre, sem az építés idejének valószínűsítésére nem alkalmasak. Az ajtók és ablakok asztalosmunkái sem nyújtanak teljesen megbízható támpontot az építés idejére, csupán valószínűsítik, hogy az udvari rész 1820-40 körül, az utcai pedig 20-40 évvel később készült. Pontosabb és meggyőzőbb adatokat erről az épületrészről leolvasni nem tudunk. Az összekötő szárny megépítésével erősen tagolt tömegű, az udvar felől egyszer, a túlsó oldalról többszörösen tört L alaprajzú épület jött létre, melynek homlokzatain a későbbi időből még két építési, illetve átalakítási periódus ismerhető fel. E periódusok közül a korábbi a XIX. század utolsó negyedére vagy esetleg századunk legelejére helyezhető: ekkor kapta az épületegyüttes minden homlokzata az egységes jellegű, egységesítő szándékkal kialakított neobarokk architektúrát, melynek jellemzője a lizénák közötti faltükrökben ülő, törtvonalú szemöldökpárkánnyal lezárt ablakok sora, cseppdíszes keretkiképzéssel, a főépületen és a melléképület rizalitján a szemöldökpárkány alatt fekvő ovális formájú kis faltükörrel. Ennek az architektúrának mintájául az eredeti barokk ill. rokokó kiképzésből megmaradt nyílások szolgáltak, az eredeti lizénák szélességét, egymástól való távolságukat s arányaikat azonban megváltoztatták, amint ez a falkutatásból egyértelműen,kiderült. Valószínűleg ezzel az átalakítással egyidőben, de mindenképpen a XIX. század 70-es évei után kapott először manzárdtetőt a főépület a korábbi nyeregtető helyett. A második — legutolsó — átalakításkor készült a főépület jelenlegi manzárdtetője, udvari oldalának neobarokk oszlopcsarnoka, oromzata és terasza, az egyik oszloplábazaton az átalakítás befejezésének dátumával (1911), valamint a melléképület keleti oldalához épített kosáríves árkádsor és a két toldalékrész. Az épület többi részén az ekkor már meglévő architektúra lényegében változatlan maradt. Az ezután végzett tatarozások és helyreállítások az így kialakult formában őrizték meg a kastélyt napjainkig. Ennyi az, amit az épület architektúrájáról és egyéb részleteiről alapos vizsgálat és szerényebb falkutatás alapján megállapít hattunk. A KASTÉLY TÖRTÉNETÉNEK ADATAI LEVÉLTÁRI ÉS EGYÉB FORRÁSOK ALAPJÁN Rákoskeresztúron a földesúr házának legkorábbi említése az 1728-as országos összeírásban olvasható, eszerint "a községben találtatik a földesúr residentionalis háza"[30], Ugyanez az összeírás 14 családot mint régi lakosokat, 18 családot pedig mint újonnan jötteket említ, s ha ehhez hozzávesszük azt a már említett adatot, hogy a földesúr és a jobbágyok 1727-ben kötöttek megállapodást a szolgáltatásokról, továbbá azt, hogy az 1719-től kezdődő aszódi számadáskönyvekben 1725 előtt keresztúri be- és kifizetés nem szerepel [31], akkor a földesúri majorság létesítését, s ezzel együtt a ház felépítését az 1725-27 közötti időre tehetjük. A "residentionalis" ház kifejezést általában a földesurak állandó lakóhelyére vo-