Bibó István: A rákoskeresztúri egykori Podmaniczky-Vigyázó kastély története (A MTAK közleményei 8. Budapest, 1979)
III. A kastély múltja
28 fedett tér (043) mikor keletkezett. Boltozatuk alapján ugyanis későbbi toldaléknak kellene tekintenünk őket, viszont a padláson az említett zárópárkány ezeknek nyugati falán is végigfut. A legvalószínűbbnek az a feltételezés látszik, hogy a legelső periódusban, mikor ez volt a majorság egyetlen épülete, kert felőli, déli végén a szóbanforgó helyiségek más boltozattal füstöskonyhául, illetve boltozat nélkül kocsiszínként vagy istállóként szolgáltak, s jelenlegi boltozatukat később kapták, amikor más célra alakították át őket. Feltételezésünket alátámasztja még az, hogy a 039. és 041. sz. helyiségek (2. ábra) közös falának déli oldalán a teknőboltozat fölött a padlástérben két harántirányú kisebb dongaboltozat lenyomata látható, s az ebből rekonstruálható térelrendezés megfelel az akkor szokásos szabadtüzelésu boltozatos konyhának. A második nagyobb építkezéshez — valószínűleg még mindig a XVIII. század első felében — a melléképület említett középső traktusához nyugat felől csatlakozó, szintén fiókos dongával fedett keskenyebb helyiségsor elkészülése kapcsolható, melynek dongaboltozatát egyetlen csehboltozatos helyiség (034) szakítja meg, amely valószínűleg az épület bejárata volt ebben a periódusban (a rizalit épitése előtt), a tőle nyugatra fekvő gazdasági udvar felől. A később eléje épített, alacsonyabb padló- és boltozatszintű, erősen kiugró, barokkos oromzatú rizalit (31.kép) valószínűleg nem helyiségnek készült, hanem a hosszú, akkor még dísztelen homlokzat Pesti út felőli nézetének architektonikus tagolására, mégpedig valószínűleg a XIX. század első felében, mikor a melléképületek az összekötő szárny megépítésével a főépülethez kapcsolták. Ekkor ugyanis a melléképület funkciója — legalábbis részben — megváltozhatott: több helyisége a kastély lakó-funkciójához kapcsolódhatott, s így válhatott feleslegessé a gazdasági udvar felőli bejárat. Az eme bejáratot megszüntető rizalit felépítésével tehát a melléképület helyiségeinek nagyobb része a főépülettel közös udvarra szerveződött át. A melléképület udvari (keleti) oldalához épített árkádos folyosó és a két homorúan lesarkított eklektikus toldalék a főépület 1911-ben befejezett eklektikus átalakításával egyidős. A melléképület korai periódusainak architektonikus kiképzéséről igen keveset tudunk. Valószínűleg egyszerű, kőkeretes, egyenes zárású ablakok tagolták homlokzatait, a nagyrészt ma is meglévő eredeti boltfiókok által mutatott rendben, esetleg lizénákkal vagy faltükrökkel díszített falsíkban (26]. A padláson megmaradt az első periódus egyszerűen tagolt zárópárkánya a már említett középfőfalon, továbbá a második periódus nagyhomorulatú negyedköríves sima zárópárkánya a nyugati homlokzatfalnak a rizalit padlásterében húzódó részén [27]. A főépület részletformáiról és boltozatairól annyi állapítható meg, hogy 1760 körül épülhetett, minden valószínűség szerint egyetlen periódusban, az egész épületegyüttes harmadik építési periódusaként; bár nem zárható ki teljesen az a feltételezés sem,hogy az udvari oldalon húzódó egykori árkádos tornác, melyet a főépület keleti felének mai háromtraktusos elrendezése világosan mutat, utólag épült csak hozzá. Ez utóbbi esetre utalna az, hogy az egykori tornác hátsó, északi falában ma is meglévő eredeti kőkeretes barokk nyílások nem esnek egy tengelybe a tornác falkutatás útján megállapított nyílásaival (6. ábra). Ez az eltérés elvileg egyetlen perióduson belül is elképzelhető volna, de ilyen reprezentatív épületnél csak akkor, ha a tornácot eleve valamilyen módon beüvegezve, zárt megoldásban
