Körmendy Kinga: A Knauz-hagyaték kódextöredékei és az esztergomi egyház középkori könyvtárának sorsa (A MTAK közleményei 7. Budapest, 1979)

Az esztergomi egyház könyvtárának állománygyarapodása Nagyszombatban

45 Lengyel származású volt Zaremba János (1588-16 1 5), aki tanulmányait Magyarországon kezdte, majd Olmtitzben folytatta. 1588-tól esztergomi kanonok, 1598-ban barsi foesperes és garamszentbenedeki prefektus. Casletani Nikaz kanonokról tudjuk, hogy flandriai származású és 1560ban a nagyszombati iskola igazgatója volt[113j. Valószinüleg Oláh Miklós környezetéhez tartozott. Cirkvenicai Czahel Benedek (1560-1572) mint Verancsics Antal káplánja nyert stallumot az esztergomi káptalanban, 1564. máj. 10-től pedig a székesegyház Szt. Miklós és György oltárainak igazgatója. Pyber János (1592-1631) pályafutását is jellemzőnek tarthatjuk. Nagyszombatban született, Győrben szentelték pappá. 1589-ben Nagyszombat szlovák és magyar hitszónoka mellé német hitszónoknak nevezik ki, 1592-ben tornai, 1601-ben sasvári foesperes és széplaki prefektus. 1605ben Garamszentbenedeken prefektus. 1608-ban felhévizi prépost, 1611-ben kinevezik pécsi püspöknek, de prépostságát is megtartotta. 1616-ban esztergomi nagyprépost és váradi püspök. 1625-ben egri püspök, de mivel nem volt a püspökségnek jövedelme, megtartotta az esztergomi nagyprépostságot. Három könyve van a könyvtárban: két esztergomi missale (Brünn, 1491. [HC 11431], [RMKin.24. ] és Velence, 1511. [RMK III. 175. ] [114], de ezek a kötetek még tovább kerülnek tőle, mig a harmadik könyvnek ő az utolsó possessora. Antoninus Florentinus: Summa theologica. Pars. R. Speyer, 1487. [GW 2190] (Inc. I. 72. XV.) A kötet bejegyzései: 1. Conventus Sancti Joannis Baptistae Tyrnaviensis. 2. Liber est Conventus Tirnaviensis ordinis Predicatorum. 3. Joannes Pyber Eppus Quinqueecclesiensis verus possessor. A nagyszombati domonkosoktól került több kézen keresztül a könyvtár birtokába a Váci Pál által illuminált Aquinói Tamás Summa. [HC 1442] (Inc.n.6. XV.) A Formularium ad usum dominicanorum, Velence 1504. (Inc. ül. 11.XVI.) a bejegyzés szerint először "Ad usum fratris Johannis de Gara Mayk"-é volt, majd Bánovszki Simon esztergomi kanonokhoz került[115]. Bánovszki másik könyve egy két műből álló kolligátum. 1. Ficinus, M.: De triplicia vita. Basel, 1498. [HC 7063.] 7063. ] 2. Annius, Johannes: De futuris Christianorum triumphis in Saracenos. Köln, 1497. [GW 2024. ] Inc. II. 35. XV.) A bejegyzések szerint először egy Zólyomi nevü ember által "... rapta (!) fűit ..." majd "Joannis S. Crucis olim". Ezután következik possessorként Bánovszki Simon 1617-ben, és végül: "Iste liber pertinet ad conventum Strigoniensem[116]." A székesegyházi könyvtárban találunk rendi eredetű könyveket is, a már fent emiitett domonkos eredetüeken kivül. A könyvtár Regulae monasticorum S. Benedicti etc. Pariis, 1514. (Inc. II. 44. XVI.) kötete "... emptus per fratrem Michaelem (?) ordinis ejusdem divi patris benedicti anno domini 1517 floreno uno..."[117] Sajnos több possessor bejegyzés nincs, igy nem tudjuk követni a kötet útját a székesegyházi könyvtárig. Egy Gratianus dekrétum (Nürnberg, 1433.) [HC 7899] (Inc. 1.36.XV.) 1656-ban még a klosterneuburgi könyvtár tulajdona[118]. A székesegyház könyvtárába nemcsak rendi eredetű könyvek kerültek, hanem a Nagyszombatba menekült és itt javadalmat nyert egyháziak is hoztak magukkal könyveket. Biblia cum postillis N. de Lyra Pars III. Velence 1482-83. [GW 4287.] (Inc. I. 44. XV.) Első tulajdonosa a nagvváradi domonkos konvent.