Körmendy Kinga: A Knauz-hagyaték kódextöredékei és az esztergomi egyház középkori könyvtárának sorsa (A MTAK közleményei 7. Budapest, 1979)

Esztergom török alatti 140 éve

30 befogadta az esztergomi érseket és káptalanját. Igy került az esztergomi egyház Nagyszombatba, ahol minden egyházi jellegű alapítványt birtokba vehettek[73]. Az érsek és a káptalan az Esztergomból való meneküléskor a levéltárat, az egyházi ruhákat és kincseket magával menekítette, de a könyvtárból nem sok kötetet vittek magukkal!74], ami részben érthető is. Esztergomot azonban nem a teljes káptalan hagyta el. Az ostrom idején a könyvtár egy részének, ha nem az egésznek Esztergomban, a várban kellett lennie. Eddig az volt a vélemény, hogy ez a könyvanyag elpusztult. Tényleg elpusztult-e és mikor? A törökök állitása szerint: "Mi nálunk Székes-Fej érváron — mondotta egy török (1602-ben) — mióta ezt a várost Szulejmán szultán megvette, a királyok temetések is koporsójuk minden bántás nélkül maradtak. Mikor mi Budát, Esztergomot és Pestet megvettük, valami levelet ottan találtunk, egy tenyérnyi papiros is nem veszett el benne, mind azonképpenhelyen van, valamint a keresztények hagyták". Az idézet a "milleneumi Magyar nemzet történeté"-bői való, forráshivatkozás nélkül[75]. Hitelt egészen már csak a háborús viszonyok ismeretében sem adhatunk a jámbor töröknek, de némi igazsága azért van. 1594-ben Esztergomot felszabadították a császáriak, most a török őrség adta fel a várat. A zsoldos katonaság azonnal nekilátott a fosztogatásnak. Ekkor pusztult el a székesegyház belső díszítése is [76]. Ennek az ostromnak van egy könyvtörténeti emléke, és ez egyben némi igazságtétele a törököknek: az OSzK Clmae 359 jelzetű kódexe 1594ben Esztergom várában volt. Ez az un. Pálóczy missale. Az első f.-on lévő bejegyzés szerint: "Missale secundum chorum ecclesiae Strigoniensis. Strigonii in expugnatione repertum. Stephanus Szuhai e(pisco)pus Vaciensis et vicarius Strigoniensis in pontificalibus". Esztergom azonban átesett még egy ostromon. A törökök 1605-ben újból támadást indítottak Esztergom ellen, és újból a zsoldos sereg felelőtlensége miatt kezükre került a vár. Jellemző az akkori viszonyokra, hogy a vár parancsnoka, Oettingen nem bizott a magyarokban, a várból el is küldte őket, és helyettük Komáromból németeket kért, akik persze nem érkeztek meg idejében. A harcban ő is elesett, és helyettese a várba vonult vissza, ahol katonái fellázadtak ellene, elfogták, a várat pedig feladták[77]. Ennyi háborús pusztítás után reménykedhetünk-e esztergomi könyvanyag fennmaradásában? Csapodi Csaba 1969-ben bécsi tanulmányútja során a Nationalbibliothekben több esztergomi eredetű kódexet talált. Néhány Bécsben lévő esztergomi kódexről, nyomtatott könyvről eddig is volt tudomásunk Csontosi János és Knauz Nándor kutatásai nyomán[78]. Az ismert esztergomi eredetű kódexek, ősnyomtatványok közül néhány haza is került[79] , egyről pedig a közelmúltban derült ki az esztergomi eredet[80]. Csapodi Csaba azt kutatta Bécsben, hogy 1686-ban, Budán a királyi palotában előkerült könyvek között Marsigli a Corvina könyvtár szánalmas maradványait találta-e meg, vagy más könyvtár köteteit, vagy esetleg egy máshonnan öszszehordott vegyes könyvanyagot. Az 1686-os un. Pflugk féle jegyzék alapján kezdte el a kutatást. Az un. Recens anyagban, amit Gentilotti (1721-1723) után katalogizáltak, meglepően sok budai kódexet talált. A 460-529 Rec. jelzetű anyag kevés kivétellel azonosítható volt a budai jegyzék anyagának nagy részével. Az igy azono-