Körmendy Kinga: A Knauz-hagyaték kódextöredékei és az esztergomi egyház középkori könyvtárának sorsa (A MTAK közleményei 7. Budapest, 1979)
Esztergom török alatti 140 éve
31 sitott és megtalált valamennyi kódex jellemzője, hogy rossz állapotban van, beázás nyomaival, vagy uj kötésben, V.S. (VanSwieten) betűkkel, ami azt jelzi, hogy az o könyvtárossága, 1754 után kerültek bekötésre. Ebben a Recens anyagban több olyan kódex is található, amelynek esztergomi eredete kétségtelen. Jogosan merül fel a gondolat, hogy ez a esztergomi eredetű kódexanyag nem a székesegyház középkori könyvanyaga-e? Az esztergomi könyvtár egy részét Budára vitték és onnen került volna Bécsbe? Ha az esztergomi eredetű kódexek számát összevetjük a Bécsben most felfedezett nem esztergomi eredetű kódexekkel, kiderül, hogy az esztergomi anyag ennek csak 1/10-e. Bár már a XV. sz. ban következetesen jelölték az esztergomi possessorságot, a kódexek őrzési helyének megállapítását nehezíti, hogy van olyan esztergomi kódex, aminek megvan a szerzője és cime is, a Pflugk féle jegyzékben mégsem lehet azonosítani egyetlen tétellel sem. Van köztük olyan is, amelynek bejegyzése alapján nyilvánvaló, hogy sohasem volt és nem is lehetett Budán. Nincs ugyan possessor bejegyzése, de mégis bizonyos, hogy Esztergomból és nem Budáról került Bécsbe a Cod. Lat. 1481 (Rec. 24) jelzetű Brev. Strig. Ugyanis ebben a breviáriumban olvasható egy bejegyzés, amelyet az Esztergomot védő és végül fel is adó zsoldos sereg egyik tisztje irt 1531-ben: "el Sennor Don Luys dela Cueva colonel Gente espagnola de Reyno de Ungria". Ugyanígy Esztergomban volt a törökök bevonulásakor az OSzK Clmae 409 jelzetű Breviárium Strigoniense-je. (Azelőtt Bécs, Cod. Lat. 1781. Rec. 9.) Csapodi Csaba Bécsben 9 breviáriumot talált, ezek közül a négy fólió mé retű esztergomi eredetű: Cod. Lat. 1481. Rec. 24. Ebben van a spanyol bejegyzés. (Knauz bécsi jegyzetei között is szerepel a kötet: MTAK Ms 4543/5.) Cod. Lat. 1812. Rec. 29. Ez a kódex kerülhetett Budáról Bécsbe! Cod. Lat. 1829. Rec. 27. Péter esztergomi prépost epitáfiumának 11 soros szövege bizonyítja az esztergomi használatot. Ink. 11 E 17 Ambrus esztergomi őrkanonok (custos Sancti Stephani protomartyris) szintén az esztergomi használatot tanúsítja. Még egy bécsi esztergomi breviáriumot ismerünk. (MTAK Ráth NF1042) Ritoók Zsigmondné a breviáriumhoz tartozó kéziratos vers kapcsán derítette ki az ősnyomtatvány esztergomi ill. budai eredetét. A kötet Ráth György gyűjteményével került az Akadémiai Könyvtárba. Ráth az 1855-ös bécsi duplum selejtezéskor vásárolta a kötetet. Kaprinai jegyzete szerint, aki a breviáriumot Bécsben használta, Budáról került Bécsbe. A kötet bejegyzései az esztergomi káptalan liturgikus gyakorlatára vonatkoznak, sőt Ritoóknénak a legkorszerűbb technikai segítséggel azt is sikerült megfejtenie, hogy a kötet Bakócz Tamás tulajdona volt[81]. Az eddig ismert esztergomi eredetű kódexek közül három 1930-ban a velencei egyezmény alapján hazakerült: Cod. Lat. 1799. Rec. 133. Brev. Strig. ma OSzK Clmae 409. Cod. Lat. 1781. Rec. 9. Brev. Strig. Clmae 408. Cod. Lat. 4723. Rec. 597. Tractatus Clmae 410.
