Körmendy Kinga: A Knauz-hagyaték kódextöredékei és az esztergomi egyház középkori könyvtárának sorsa (A MTAK közleményei 7. Budapest, 1979)
A Knauz-hagyaték története
13 i* logh) fejtett le. (MTAK Bibliogr. 8 11. 228. sz.) A szentbenedeki rendezetlen levéltárból vette magához a Litterae arendatoriae Capituli Strigoniensis super decimas Civ. Tyrnaviensis 1552. jun. 4. kéziratot. (MTAK Bibliogr. 8 11. 193. sz.) A fentieknek is a nyolcadik csomagban kellett volna lennie. Nincsenek meg azok a levelek, iratok, amiket Knauz a Magyar Sión szerkesztése kapcsán vidéki plébánosoktól, magánosoktól kapott. Pl. Sánta Mihály levélgyiijteménye. (MTAK Bibliogr. 8 r 11. 231. sz.) Töredékgyüjteményünk eredetének tisztázása szempontjából nagyon fontosak Knauz Nándor kutatásainak színhelyei. A töredékek lelőhelye szempontjából biztos forrás a pozsonyi káptalani könyvtár és levéltár, a pozsonyi városi könyvtár és levéltár, de Knauz dolgozott az esztergomi érseki, káptalani és hiteleshelyi, a zágrábi érseki könyv- és levéltárakban, a bécsi Hofbibliothekben, a budai kamarai levéltár anyagában, a garamszentbenedeki és más konventek levéltárában is. Utólag nehéz eldönteni, hogy a töredékek ilyen módon történő összegyűjtése etikailag mennyire elfogadható. Egy biztos: megőrzési és forrásfeltáró szándékkal tette. Tudományos munkáiban, a Kortanban, A magyar egyház régi szokásaiban hivatkozik is töredékekre. Természetesen Knauz nem tulajdonította a töredékeknek azt a jelentőséget, amit a mai kutatók, de vitathatatlan érdeme, hogy összegyűjtötte és megőrizte őket. Mivel a töredékgyüjtés tudományos munkásságának mintegy mellékterméke, elég nehéz dolgozni anyagából. Ugyanis Knauz sohasem jegyezte fel, honnan kerültek hozzá a kódexlapok. Utólag sok utánjárással és nem csekély szerencsével ki lehet következtetni a töredékek előző possessorát, ami nélkül forrásértékük bizony jóval kisebb. A Széchényi Könyvtárban lévő töredékek közül a legjelentősebb az A 23 jelzetű kötet. Ezek a lapok részben a pozsonyi káptalani levéltárból származnak. Az Akadémiai Könyvtárban lévő töredékek eredete viszont igen változatos. Egy részük megállapíthatóan könyvborító volt. Knauz Nándor jelentős kézirat-, és könyvgyűjteményt hagyott hátra. Az Akadémián lévő hagyatékában van egy jegyzék, amely az 1878. jan. 8-án, a Nemzeti Muzeumból vásárolt könyveinek jegyzéke. (MTAK Ms 4548/28.) Ennek alapján, figyelembe véve a könyvek megjelenési évét, néhány saját könyve is lehetett kódexlapba kötve. Azonkívül antikváriustól is vásárolt könyveket, amelyeknek kódexlap volt a boritójuk. Ezeknek előző possessorait ma már nem tudjuk eldönteni. Valamikor könyvborítók voltak a következő töredékek: T 17, 20, 22 [11], 26-29, 30-33, 36, 38-41, 66, 70-71, 73, 75, 77-79, 81, 86-89, 90-91, 94-99, 274-277, 279, 281-284, 286-287, 293-295. Az Akadémiai Könyvtárban lévő töredékek másik csoportján jelenleg azonosíthatatlan levéltári jelzet van, vagy pedig nyomtatott töredékek: T 18-19, 21, 285, ill. T 583-605 a nyomtatott töredékek jelzete. Töredékgyüjteményünk Knauztól származó legértékesebb része az esztergomi káptalani magánlevéltárban volt levéltári borítólap. Tehát ezekről a lapokról kétséget kizáróan tudjuk, honnan kerültek Knauz birtokába: T 6, 45, 47-48, 50, 266-268, 271-273, 278, 280, 292^ 297, 308, 403. Jelenleg nem a T gyűjteményben van, hanem egykor Latin Cod. 2 20. alatt helyezték el a szintén esztergomi jelzettel ellátott két, nagy méretű kódexből származó töredéket. Töredékeink azonban csak akkor lesznek középkori művelődéstörténetünk igazi forrásai, ha a possessor mellett megoldjuk a proveniencia problémáját is.
