Rozsondai Marianne: Anton Koberger működése és a Koberger-kötések (A MTAK közleményei 6. Budapest, 1978)
39 3.2 A KÖTÉSKUTATÁS HELYZETE MAGYARORSZÁGON Magyarországon a könyvkötések vizsgálatának fontosságát először Rómer Flóris vetette fel, és sürgette azok történeti feldolgozását. Felismerte, hogy "...akár magát a kötést, a bőrtáblákon előforduló különféle czifrázatokat és alakokat vegyük tekintetbe, ... akár a belső lapokon előforduló, sokszor legérdekesebb jegyzeteket, melyek a birtokosokra, éleményekre, gyógyszerekre, cselédtartásra, stb. vonatkoznak, tagadhatatlanul nagy irodalmi kincs rejlik ezen, eddig figyelemre alig méltatott külsőségekben". [114] Korvinák kutatása során (1868-69-ben) jegyzeteiben a kötéstáblákról is ad mindig leírást, s gyakran tesz megjegyzéseket. A Liber sermonum Sancti Leonis I. papae c. hártyakódex-szel kapcsolatban Rómer azt írja: "Érdekes lenne megtudni, vájjon ezen Magyarországban írt könyvnek kötése is, mely egyenlő sok olasz Corvin-Codex kötésével, hazánkban köttetett-e? Ez t.i. honi iparunk becses adalékául szolgálhatna."[115] 1882-ben Ráth György, az Iparművészeti Múzeum akkor még csak ideiglenes vezetője és felügyelője, szakkiállítások rendezését hozta javaslatba, s elsőként "a választás a könyvnyomtatásra és könyvkötésre, mint oly iparágakra esett, melyeknek ízlésnemesítő befolyása, s közgazdasági jelentősége a közművelődés terjedésével nőttön nő."[116] A "Könyvkiállítási emlék-"ben Keszler József írta meg az első hazai kötéstörténeti összefoglalót. A millennium alkalmával ismét helyet kaptak a kötéstáblák a történelmi kiállításon, melyről ugyancsak Ráth György jelentetett meg könyvet. [117] 1912-ben jelent meg "Az iparművészet könyve". Ennek harmadik kötetében Gulyás Pál ír a könyvkötésről átfogó tanulmányt. Behatóan foglalkozik a könyv kötési folyamatának technikai részével is. Hangsúlyozza, hogy: "A könyvkötés művészi jelentősége a külső kiállításban, vagyis a könyv metszésének és tábláinak díszítésében rejlik. A különböző korok változó ízlése főleg ezen a téren nyilatkozott meg. Maga a kötés technikája csak igen csekély, jobbára a külső díszítés módjával s a felhasznált anyag minőségével kapcsolatos változásnak volt alávetve."[118] Ugyancsak Gulyás írt a korvinák kötéséről, a Mátyás király könyvtáráról szóló könyv harmadik részében. [119] 1936-ban a Magyar Bibliophil Társaság rendezett kiállítást az Iparművészeti Múzeumban értékes, szép kötéstáblák színes rajzaiból, melyeket Végh Gyula készített. [120] Egy év múlva két összefoglaló mű is napvilágot látott. Az egyik a mohácsi vész előtti, [121] a másik a XVIII-XIX. századi magyar könyvművészetet [ 122] tárgyalja. Romhányi szerint is "megtaláljuk a könyvtáblákon az egyes korok ízlését, stílusát, anyagában a kor iparának fejlettségét és gazdagságát, díszítésében kifejező erejét."[123] Ehhez még azt kell hozzáfűznünk,
