Rozsondai Marianne: Anton Koberger működése és a Koberger-kötések (A MTAK közleményei 6. Budapest, 1978)
22 Az első nyomdászok azokból lettek, akik írni-olvasni tudtak, kéziratokat másoltak, okleveleket állítottak ki, feliratokat nyomtattak (fatáblákra, képekre, kódexek bőrkötésébe); másrészt arany- és ezüstművesekből, ötvösökből, valamint magasabb iskolát, vagy legalább néhány szemesztert végzett emberekből. [40] A Kobergerek között több ötvös is volt. (Nem egy nyomdászról tudjuk, hogy előzőleg ötvösként kereste kenyerét, például Gutenberg, vagy Bernardo Cennini.) Annak alapján, hogy a Kobergerek gemmametszéssel foglalkoztak, Hase feltételezi, hogy Anton Koberger maga metszette és öntötte a betűket. [41] Mindenesetre több kedvező körülmény is hozzásegíthette Kobergert a nyomda felállításának gondolatához. Egy nyomda teljes felszereléséhez sok pénz kellett. Mint már utaltunk rá, a leendő nyomdásznak vagy tehetősnek kellett lennie, vagy gazdag patrónus vagy pénzember támogatását kellett megnyernie (Gutenberg, Hess). Koberger jómódú volt. Ehhez még hozzájárult, hogy jól is nősült. Ráadásul kiváló szervezőkészséggel és jó üzleti érzékkel volt megáldva. Gyorsan felvirágzott a nyomdája, sőt nyugodtan mondhatjuk: üzeme. Neudörfer szerint [42] Koberger naponta huszonnégy sajtóval dolgozott és száz egynéhány emberrel. Voltak közöttük szedők, korrektorok, nyomdászok (szűkebb értelemben), összehordok, illuminátorok, könyvkötők. Neudörfer nyilvánvalóan nem sorol föl mindenkit, például éppen betűmetszőt, betűöntőt nem említ! Igaz, nem tudni pontosan, hogy mit értett nyomdászon (Drucker), de bizonyára azt, aki a nyomást végezte. Valószínű, hogy Koberger hamarosan "csak" a nyomdavezetői munkát látta el. Ugyanis "a vezető mester maga nem végezhetett minden munkát. Elég gondot okozott neki a nyomda gazdasági és szellemi vezetése, a megrendelések nyélbeütése, a saját kiadásra kiválasztott szöveg sajtó alá készítése, terjedelmének kiszámítása, a kiadandó könyv alakjának, tükrének megtervezése, a munka beosztása, lefolyásának ellenőrzése s főleg a termelés értékesítésének megszervezése. "[43] Koberger nyomdája vezetését kiválóan látta el. De a társadalmi, gazdasági, kulturális feltételek is kedvezőek voltak Nürnbergben — és egész Dél-Németországban — Koberger nagyüzemi könyvkiadásához. "... Egy munkamegosztással dolgozó olyan tőkés vállalkozás, mint aminő a könyvnyomtatás, csak akkor rentábilis, ha biztosítottak a folyamatos termelés anyagi és szellemi feltételei, s produktumainak értékesítésében felvevőképes, állandó és közeli piacra támaszkodhat. "[44] Korábban már megkíséreltük bemutatni, hogy jelentős és gazdag polgársága volt Nürnbergnek, s kéznél voltak a tudósok és humanisták is, akik segítségére voltak a városban működő nyomdászoknak. Ugyanezek a vásárlók is. Azonkívül ezekben az olasz, francia és délnémet "kulturális centrumokban voltak leginkább hozzáférhetők az antik és újabb kori szerzők kéziratai. Itt állt rendelkezésre a megfelelő filológiai apparátus, azok a forrásművek, amelyek a hiteles és hibátlan szövegkiadáshoz nélkülözhetetlenek. "[45] A Koberger-Amerbach levelezésből[46] kitűnik például, hogy Koberger az 1498-1502 között Amerbachnál megjelenő bibliakiadáshoz tizennyolc kéziratot kül-