Vitályos László: Ady–Léda–Csinszka. Visszaemlékezések és levelek a költő életrajzához (A MTAK közleményei 4. Budapest, 1977)

Előszó

5 aki a nagy küzdelemben mellém állna. Ugye, anélkül hogy többet irnék most e dolgokról, megérti mostmár mennyire nem lehet, hogy kívánságát teljesítsem. Ez megint ürügy gyanánt szolgálna sok mindenre mint az Ady Lajos könyve is. Higyje meg édes Révész én már nem élek nem élhetek soká, várhatnak addig, hogy megtudjanak mindent, azok akiket Ady mellett Léda is érdekli [! ], habár még akkor sem fogják megtudni a való igazságot. — Mi készülünk Párizsba, már ép október óta talán most eljutunk oda nemsokára. Dodo vagy két hétig szándékszik ott maradni, aztán ide vissza és itt összekészülődve, végleg itt hagyni Berlint. Engem Gödöllőre egy kis viskóba akar bedugni. Ha ő is ott akar élni velem együtt, ugy jó, én belemegyek mindenbe, de ha ez egy nekem készülő börtön akar lenni, ugy nem leszek hajlandó ott maradni, mert sem elég fiatal, sem elég öregnek nem érzem magam arra, hogy beleássam magamat egyedül egy homoksivatagba. Szeretnék magától mielőbb még ide egy megnyugtató választ kapni, hogy semmit rólam, felőlem nem közöl le. Sok üdvözlettel kedves felesége és kis leánya részére is meleg barátsággal Adél Révész Béla feljegyezte, hogy Léda 1926 őszén meghívta őt Gödöllőre, s akkor beszélt neki először bizalmasan az Adyval töltött évekről. Ez után a látogatás után Léda még többször is beszélgetett vele Adyról. "Ami ezekből az emlékezésekből, tájékoztatásokból, megítélésekből a közönség elé való, az Ady és Léda c. könyvbe került" (RAÖL 218). Úgy hírlik, hogy Léda halála után férje, Diósy Ödön (családi becenevén Dodó) kettéosztotta a levelezést. Egy részét közlésre Révész rendelkezésére bocsátotta. A többire nézve azonban kikötte, hogy csak akkor közölhető, ha ő is meghal (vö. Levelek Hatvanyhoz 676). A levelek első csoportja az Ady és Léda c. könyv ben még 1934-ben megjelent. Itt Révész valóban a Lédával való beszélgetéseket jelöli meg ismeretei forrásául (RAÖL 10,46,49,53,55, 59-61,62,82). A második Ady-Lé da könyv: "S lehullunk az őszi avaron" (1938)tartalmazza a levelezés bizalmasabb ré szét. Itt bukkanunk először a Visszaemlékezésre. Révész így vezeti be az ebből a forrásból merített első idézetet: "Léda röviden, naplószerűen feljegyezte Adyval való ismeretségének egy-egy jelentősebb mozzanatát, ez az írás is elénk került..." (RAÖL 294). Az első idézetet, amely Révész változtatásai következtében eltorzult, a kötetben még több követi (RAÖL 302-303, 346,349,384 és két laprészlet fakszimiléje 532). Révész az idézett helyek mindegyikén "Léda naplóját" emlegeti. Ez a "napló" tehát nem más, mint a Visszaemlékezés 13 lapja, amelyet Léda, talán Révész Béla unszolására, megírt ugyan, de csak halálát követően, a levelezés második részével került elő. Ha valóban Révész inspirációjára készült, akkor a húszas évek végén, vagy a harmincas évek elején íródhatott. A Visszaemlékezés szövegében egyetlen támpont van a keletkezés időpontját illetően: Léda említi Csáktornyai festőt és Sámuel szobrászt, s megjegyzi "Mindketten ugy tudom meghaltak már". Sámuel 1914-ben, Csáktornyai 1921-ben halt meg. A Visszaemlékezést tehát csak 1921 után írhatta Léda.