Vitályos László: Ady–Léda–Csinszka. Visszaemlékezések és levelek a költő életrajzához (A MTAK közleményei 4. Budapest, 1977)

Előszó

6 A Visszaemlékezés tartalmi kérdései . Legfeltűnőbb, hogy Léda nem em­lít olyan eseményeket, amelyekre a későbbi legenda épült. Révész első könyvében a személyes találkozás előtörténetének, a "legendának" négy szakasza van. 1. Az "erkély-jelenet". Léda valahol, egy tengerparti erkélyen találkozik először Ady nevével egy nagyváradi újságban a Fantom (későbbi címén Az én meny­asszonyom) c. verse alatt (RAÖL 46-47). "Léda lelkét eljegyezte már a pillanat, amikor elsőnek, egyedül, Ady Endre hozzátévedt novicius-versében felismerte a géniusz szárnybontását" (RAÖL 201). 2. Férjével is beszélgetett a "nagyváradi tüneményről", és mindketten megállapították: "kár az ilyen tehetségnek Váradon pusztulni..." (RAÖL 52). 3. Diósy Ödön apja ír a fiának, hogy fiatal váradi újságíró ismerőse, Ady Endre Párizsba készül tanulmányútra, "fogadják őt barátságosan" (RAÖL 55). 4. Léda 1903 nyarán anyja és testvérei látogatására Váradra készül. "El­gondolta azt is, hogy Ady Endrét megismeri, hiszen a választ is hozta a hozzájuk érkezett levélre." Három és fél éven át kísérte figyelemmel Ady írásainak "szép­ségét, varázsát, és misem természetesebb, minthogy... vonzódással gondolt ar­ra, hogy megismerje" (RAÖL 58-59). Diósy Ödön halála után Révész megírhatta második könyvében a férj szó­fiai vagyoni bukását, házasságuk válságát is. Hozzájutott a családi levelezéshez, idéz is belőle. Könyvében az 1903 nyarán Váradra érkező Léda nem csupán a jó­létben élő, kultúrát szomjazó szépasszony. "Pontos portréja" a "Zűrzavaros ifjú melódiák" kezdetű verses ajánlásból "emelkedik fel" — "titkokat elérve" (RAÖL 271). Világa "daltalan világ", "hol fél kinok, fél vágyak égnek", ' "hol az élet fájó nagy kérdés". Az elsőkötetbeli legendára a második kötetben már csak egy össze­tett mondat utal, az előbbieknél sokkal bizonytalanabbul: "Valóban úgy van, hogy ez a mindig nívót sóvárgó asszony, Ady tehetségét a maga számára felfedezve, készü­lődött is arra, hogy a régen figyelt vidéki újságírót a magasságba felemelje." Míg az első könyvben Révész a Lédától hallottakra hivatkozik, a második­ban csak a "naplóra" történik hivatkozás. Hogy mi szerepe volt Lédának a legenda kialakításában, formálásában, az a Visszaemlékezésből sem tűnik ki. De feltéte­lezhető, hogy a második kötetre Léda írása hatott. "Nem Léda s nem is Révész, maga Ady teremtette" a Léda legendát, ál­lapítja meg Király István (1.400). Dénes Zsófia (Akkor a hársak épp szerettek) és Hegedűs Nándor (Ady Endre Nagyváradon, Ady Endre nagyváradi napjai) kutatásai alapján tudjuk, hogy a romantikus előtörténet legenda. De Léda — úgy tűnik — nem is ragaszkodik hozzá, nem tart igényt rá. (Vagy inkább a szerelem más titkaival együtt olyannak tartotta, amiről nem lehet, nem szabad írni? ) Arra azonban igényt tartott, hogy Adyt az ő akarata tette nagy költővé "akarom: maga legyen Magyar­ország első költője". A "nagy Ady-líra kiváltójá"-nak, a megmentőnek szerepét megint nem Léda találta ki a maga számára. Ady vallomásai ugyanezt mondják (1. Király I. 399-400. és a (4) jegyzet). A Visszaemlékezés tömör, tárgyszerű, csupán az események vázlatos felsorolására szorítkozik. A hangja visszatartott, szenvtelen. Léda stílusán ér­ződik, hogy külföldön járt iskolába, és felnőtt korában is hosszú éveket töltött kül­földön. Az ékezetek használatában és a közékezésben gyakran téved. Ady Lajos

Next

/
Oldalképek
Tartalom