Vitályos László: Ady–Léda–Csinszka. Visszaemlékezések és levelek a költő életrajzához (A MTAK közleményei 4. Budapest, 1977)

Csinszka visszaemlékezése

72 Összeszedem magamat. Nagymamát s a súlyos spanyolos Vonyicát föl — ápolom — s mikor Bandit elejti ez a szörnyeteg — karácsony estéjén kidobom a házból. Csupa izgalom és keserűség. Pénz nincs. Fenyő szerez Kornfeldtől 20.000 koronát (266). Karácsonykor (267) Bandi jobban van. Tónit Csúcsára küldi karácsonyfáért s a karácsonyt velünk ünnepli székben ülve. Jobban van. — Sylvester napján Károly elvisz a beteg Russ — alezredest meglátogatni. A klinikán virággal — borral — Ady kézírással megyek — oda s halált találok. Nagyon megvisel mindez s a buta Károly otthon Bandinak elsírja magát. Nem birom a dolgokat. Most Bandinak a díványán alszom priznicből priznicbe rakom éjszakáról éjszakára hol jobban van hol visszaesik a láz kínozza — január elején fölrohan Lajos (268) — naponta följön sürget, ingerült, követelő, szemtelen egyszer felesleges izgalomnak Földessyt rángatja föl (269), máskor Pintért. Mikor még mindég késnek a céljai — szörnyű jelenetet rendez

. Lajos főispán, Steinfeld kormányzó akar lenni, Török Károly is miniszterségre gondol. — Lajos Schvarcerel fenyegetődző jelenete (270) után — kidobom

. Steinfeldet is kidobom. Törököt is vidékre kergetem. Késő

. A Bandi — Lajos hecc után Ady visszaesik s két rémes hetét az őrületnek, a félelemnek és a kínlódásnak éljük együtt. Mindentől fél, mindentől félt, átkozza önmagát, pillanatokra van magánál ilyenkor ugy sir mint egy gyerek. Tehetetlen vagyok. Végre engedek az orvosoknak s bevisszük Károllyal a P-Liget szanatóriumba (271). Naponta kijárok hozzá — bár első napokban redukálnom kell az ügy érdekében. Amig oda visszük folyton gyanakszik hogy őrültekházába kerül. Ottan minden mindegy. Gyönyörű fehér szobában, jó ápolónővel, a legszebb virágok között — fekszik és nem aka

r tudni senkirő

l, semmirő

l. Amit mondanak megteszi de nem beszé

l és mindég ijedtség van a szemébe. Engem mindég megismer, mosolyog simogat és utolsó este ugy csokol hogy életemben először félek és irtózo

m a szájától. Utam Jászihoz terveim (272). Az utolsó délután. A halál. Érmindszenti sürgöny (273) Levelem Érmindszentre (274) Babonás hajlam (275) és babona Adyban. Volt. Sok volt. De más mint másban. A 13. számot szerette. Pénteken szívesen utazott. De nagy viharokban, sárgás nyomott elborulásaiban az Égnek, sorsos rossz előjeleke

t látott. Házi állatok pusztulását nemcsak általános pusztulással hozta vonatkozásba, de eg

y bizonyos állat életét eg

y ember életéhez kötötte. (Sokszor tévedett is. Pld. utolsó Csúcsai őszünkön mikor a nagy kutya és állat pusztu-