Vitályos László: Ady–Léda–Csinszka. Visszaemlékezések és levelek a költő életrajzához (A MTAK közleményei 4. Budapest, 1977)
Függelék
134 Csinszka — Ady Endrének [Csúcsa, 1914. szept. vége — okt. eleje] Péntek este . — Aranyos Dysom, ma mentél el és nekem mert már régen nincs senkim kívüled, kell beszélnem, simulnom hozzád. Dolgoztam egész nap meghatóan, magamfeledten és mégsincs sok örömöm sem magamban sem a munkában. — Fáradt vagyok, szomorú, vágyó, megviselt. — Pedig dolgozni fogok most mégis, mindég és mindent. Igy talán tudni fogok Élni; magamon kivül, elfáradni; magamon kivül, — mert fáj az Élet már Bennem. — Elakarok tompulni, mert a magunk baján kivül fá j még millió mellettem, rajtam átnyargaló fájás, keserűség és olyan tehetetlen vagyok és olyan ostobán csúnya szaga van minden panasznak, szomorúságnak. — Nagymama ideges és ijjesztően gyöngül, változik. — Búsul — az eredménytelen életért. — Károly isten tudja hói és merre jár. — Én pedig kinosan egyedül vagyok. — írásaidat elrendeztem, amit fontosnak hiszek itt küldöm. — Szenyesedet felírtam. — 28 gallérodat holnap tisztitni küldöm. Szekrényeid zárva vannak és nekem — nagyon jó volna a kezed most a homlokomon. — Megvarrtam a foszló tomp —boámat, leírtam — és összeállítottam Nénénk halála óta vezetett háztartási jegyzetét Nagymamának, olvastam a Magyar Nábobot, újságot, és délután játszódtam drága kis gyerekünkkel, kit a jegyzőné ma magával hozott. — Imádni valón — édes kis no, Téged keresett kérdezett és alig kicsit volt elfogultabb — nálunk. — Ne felejsd [! ] el a babát megvenni neki ha jössz. — Sajnálom hogy nem tudok jól, sőt rosszúl is rosszúl — románul, — s igy korcs francia — talián— román — kísérleteimnek felét ha értette. De szeretett és mulatott rajta. — Még jobban sajnálom kicsit — megviselt szomorúságomat, — azt hogy — gyáván szőrit néha a keserűség. — Borzasztóan érzem hogy Nagymama nem lesz — sokáig, az egyedüllétem, finnyás irtózásaim és minden, — ilyenkor olyan kicsivé, semmivé törpitenek, — félek. — Szeress, nagyon kérlek, elnézőn, mindég jobban szeress, mert Te vagy Nekem Minde n és csak Benned vagyok erős " lenni " és talán meggyógyulni. Most lehetetlenül szenvedek. — Hogy nem vagy itt — mintha magammal — beszélnék — olyan tiszta, igaz és szép ez. Ma este talán megint Basckirtseffet — olvasom ha birom, mert nincs semmi nagyon könnyű nagyon finom — és mégis izgatón szép — ami nekem most kellene, — este, mert 2—óra előtt ritkán tudok elaludni. — 1/2 11 — és az esti 1/2 7 órás még mindég nem jött be. — Félek Neked is rossz —, hosszú és bajos az utad. — De nagyon jó volna veled lenni, összetapadni és élni vagy halni együtt — egymásnak. — Holnap — lehet megint irok és együtt küldöm el Ölel, csókol — bolondul — Csinszkásod.
