Vitályos László: Ady–Léda–Csinszka. Visszaemlékezések és levelek a költő életrajzához (A MTAK közleményei 4. Budapest, 1977)

Függelék

133 Csinszka — Ady Endrének [Csúcsa, 1914. szept. vége — okt. eleje] Nem is tudod milyen nem élet az élet már ha nem vagy velem drága kicsi Dysom. — Karcsolyal [!] (34) és Macával (35) aki feljött máma, voltam egyet járni és a szükséges mozgáson és friss levegőn kivül bizonyisten unatkoztam. — Sár volt, piszkos, berúgott, rossz szagú oláhok érdektelen, fülem megett elhaló szavak. — Egyetlen mai, ünnepi örömöm most Neked irni Csinszkym. — Jelzett Írásodat mindennap — várom és boldog vagyok mert minden óra közelebb hoz — hozzám aranyos gyerekem. — Be jó volna ha itt volna a fejed — szokott helyén. — Mit csinálsz mindég Csinszkym? — Én — veled vagyok, mindég Veled vagyok! — Néha "drágánkat" serkentem, vagy próbálóm földre állítani, olvasom Hermann — Transatlantiques-ját, (36) akarok segíteni Nagymamának — ha tudok, rendezgetem semmiségeimet és örült, ujjongó boldogsággal nézek előre. — Néha pedig — halálosan fáradt, és szomorú vagyok. — Ilyenkor mint egy kis beteg madárnak úgy ver a szivem és nagyon tudok sirni. — Akkor nagyon kínozom magamat, magunkat mert jaj — be megmaradnak a szava

k, az egymást bántó rosszaságok. — Dyska Neked, mert több, erősebb, iste

nebb vagy nálam jobban, szebben, — igazabban kell tudj felejten

i. — Mikor illőn önostoroztam szegény magamat érdemesen, Neked, karodba teremtve várlak és vágylak. — Hiszek egymásnak teremtettségünkbe, hiszek gyönyörű simulásainkba és mindenek előtt áldva hiszek magunkba

. Kedves, melegszáju, friss, néha rossz de mindég csókra érdemes kölyködként repülök a karodba és olyan jó tudnom hogy Enyé

m, vá

r, öle

l és megtar

t a karod. — Ugye igy van Adys? Csak miért nem tudok semmit az ügyünkről? Miért hallgat Vinkler? Jó — meglepetés vagy tartós emberkinzás akar ez lenni? — Itt semmi különös újság nincs. — Ma kaptál egy ajánlott levelet s mikor láttam a borítékon hogy Kondor László verseket küld — mertem felbontani és elolvasni őket. — Versek és nem is rossz versek csak miért jár néha a Te lábadon Dyska? — Karcsolyal [! ] és mindenkivel példás békességben élek. — Ferencünk (37) volt az egyetlen csendháborító ma ártatlanul megvervén szegény Jánost. — Tisztára bolond az az ember. — Alig várom hogy útra — tehessük. — Aranyos gyerekem gyere már. — Ugye nincs semmi bajod, nem hűltél meg Dysom? Alszól eleget? — Eszel eleget? Tedd meg mindakettőt a kedvemért. — Ugye igen Dyskám? — És gondolj ölelve, vágyón, szívesen néha reám. — Ölelés, kézcsők, csók — Enyéimtől Mieinknek — mert ugye azok egy kicsit. Téged — nagyon — és vágyva csókol kis Csinszkád Csinszka Ady Endrének, [távirat] [Csúcsa, 1914.okt.4.] Mamadat veled szeretettel várjuk. Téged külön melegen öltözve nagyon vár Csinszky [! ]