Vitályos László: Ady–Léda–Csinszka. Visszaemlékezések és levelek a költő életrajzához (A MTAK közleményei 4. Budapest, 1977)

Függelék

129 — szerint is Tied leszek — szeretnélek — nyilvánosan — és botrányosan — jóakaróink előtt szájoncsőkolni, minden szinpadias gestus — nélkül, egyszerűn, adón, komolyan. — Hogy — piruljanak önmaguk előtt a szemforgatók — az irigyek — és lássák be — h. tu

d — és lehe

t Tégedet halálosan — vadul, — szentül, komolyan és örökre szeretni egy fiatal, — érintetlen — finom és nem is átlag lyány — minden fölösleges martyrpózok nélkül. — — 6.) Szeretném ha most — Kedden — eljönne a lengyel (27) megbeszélni, — hajózni — (don) gondolkozni és dönteni. Addig azonban mindenesetre ir

j hosszan — és sokat. — — 7. Ma már majdnem egészen jól vagyok — Keddig — még szép is leszek. — Ugy várlak. — 8.) A képeket küldöm — bocsáss meg a késésért de magam dolgozom ki, hivom elő és copirozom le a negatívokat. — Ugye — elég jók? — és meglep ennyi praktikus tudás — Csinszkym? — — 9.) Hihetetlen milyen — önérzet hián

y — van némely — vegetáló sőt ravaszul — kalkuláló — parányiságában a teremtésnek. — Lám Bélától (28) ma — megint üzenetet hozott a posta, könyvet akar — Íratni magáról szegény, — furcsa — kicsiny — emberke, — könyvet — illustrált — mesét, — egyszer szó volt rola — h. zeneszerzeményeit kiadja — s én illustrálom az album címlapját, de más róla — , neki — tervezett müvemről — mindmai napig nem tudok. — Erre a levélre már igazán nincs mit vállaszolnom [! ], — semmi közöm hozzá — s ma ugy is megkapta leveleimet visszakérő és ismételten mindent lezáró — Írásomat. Megdicsér és elismer, — visszasir — és — utálatosan alázatos. — pfuj! — de megvetem, — de igazán nincs már szavam, becsülésem, emlékem rola, csak — magamról, — szegény — egy — utálatosan kiéhezett percemben — szeretetet kolduló — mamagról. + Mátkafim, — szegény kis figura — valami — Szádeczkyéktől (29) hozott pletykával — lepett meg — halála — előtt pár órával, — pletykával — minek rám kenését — erélyesen — visszautasítottam — akkor is, de fülemet megütötte egy — üzenet — bizarrsága [! ], — Hajós Iván — Szádeczky — Margit — szerelme — készül kérdőre vonni engeme

t beszédekért — miben — részem nincs. — Malvin néniéknek még akkor említést tettem az ügyről — s ő azonnal — irt általam cenzúráit rövid és világos — irást — Szádeczkyéknek — nem — mulasztva — el — abbeli nézetét — h. Hajós Iván — engem — kérdőre nem vonhat sem ma, sem holnap — semmiért. — Az ügyről — két nap — múlva — H. Ivántól — kaptam én — pár soros — leckéztetést, — tartalmát valamint vállaszomat [! ] és eljárásomat is hiven és szószerint küldöm, — azóta csend van, bár azt hiszem — jó Apámat — veszik körül Sz. -ék. — írjál. — Várlak, — szeretlek — jobban — magamnál — Tied — örökre Csinszkád.