Vitályos László: Ady–Léda–Csinszka. Visszaemlékezések és levelek a költő életrajzához (A MTAK közleményei 4. Budapest, 1977)

Függelék

126 Boncza Berta Ady Endrének [Párizs, 1912. ápr. 14. ] (21) Hogy van az én beteg bátyám és miért nem ir nekem? — Milyen nagy ez a Páris — és milyen kicsi a Pantheoni nagyok sírja — és milyen nagyon kikicsinek érzem magam én Bfertus?] Csinszka — Ady Endrének [Csúcsa, 1914.jun.13 ?] Szombat

, d.u. — 1/2 5. — Csinszkym — aranyos Jóságom. — Nem voltam ma egészen jól, — lázas — és belső hülésektől, idegkimerüléstől kínozva csak most vagyok elég erős talán Neked — illő — levelet — irni, — de érezned kell — h. egészen, — jogosan és örökre a Tied vagyok. Ne ijedj meg és ne aggódj drága — nincs komolyabb bajom és különben sem vagyok — gyönge, — magát elhagyó. — Tegnap — elküldtem Neked — B. leveleit (22), — minde

t ami van, nem tartva viszsza eddig még semmit Tőled. — Ha nincs sok összefüggés a levelek között, oka — a logika hiány — és Kvár (23) közelsége. — A számozás rossz — a sorrend elég — jó. — Akkor kedden irt levele az egyetlen — amit könnyelműn és rögtön elégettem. — Sajnálom nagyon — s csak az nyugtat meg — h. frissen és rögtön kaptad az információkat s igy ismered azt is. — Ezeket az írásokat tévedésből nehogy — átird Csinszky — mert irojuk valószínű visszakéri őket, de egy kis jelet, egészen kicsit, keresztet v. mást — Csak kettőnk által ismert kis — titkos jegyzést — szeretném ha tennél mindegyikre. — Nem ismerjük ez irások sorsát és útját — ha netalán találkoznánk valahol Velük legyenek ismerősök. — Különben sirós, banális önismétlések, gyerek bőgés — mi alatt már sejteni lehet egy robot munkába szürkülő — gyáva, — szigorú kicsi — verekedő embert, — a gépészmérnök urat — ki fáradt, krajcáros és órára fölhúzott — családfő lesz erényes és unalmas, — irigy és ambitiozus. Ez a kép — már igazán idegen Nekem — felejtsük el Csinszkym. És felejtsük el a többit is — a szebbeket a kiket Te vagy én láttam meg az életembe [! ] — s a kiknél valjuk [! ] be mindég — a saját lelkünk szépséges — ragyogása — láttatott olyan kiváltságokat — mit senki soha nem fog látni. — Nárciso

k vagyunk Csinszkym önmagukat, a szépségeinket szeretjük másokban is — <de/ és mert egymásba — élőn, létező

n kaptuk meg mi magunkat —