Vitályos László: Ady–Léda–Csinszka. Visszaemlékezések és levelek a költő életrajzához (A MTAK közleményei 4. Budapest, 1977)

Függelék

121 gény, beteges gyenge ember voltál és mikor mindenki azt tehette volna veled a mit épen akart volna. Miért nem próbáltak akkor kivonni a befolyásom alól, ha az olyan rossz és részedre és részükre az olyan káros volt? Miért nem? És miért kért hát az édes anyád sirva, hogy vigyázzak reád, vonjalak el a barátaidtól Pestről, ne hagyjalak inni, énrám még nagyon hallgatsz stb. miért hát? Én édes mindenem nem bánom legyen ugy a hogy ők akarják, maradj te ottan, vagy Pesten vagy menj te oda, a hova ők tanácsolják — de aztán én nem felelek semmiért ám lássák a következményeket ők. Házasodjál meg, ha ők ezt jónak látják és próbáljál meg mindenben a kedvökre cselekedni, talán el tudnak vonni az italtól és a barátaidtól. Én ide semmi esetre sem hivlak többé, itt már neked sem lenne türelmed és talán bántanál is engem vagy ha nem is, ezek után én azt hinném, hogy bántasz. Talán elmondanád milyen áldozatot hoztál hogy tieid otthagytad s tudod hogy én ezt nem birnám ki. Én majd csak megleszek valahogy igy is és talán majd idővel jobb is lesz ez az alapos átváltozás. Emlékszek, magyaráztam neked Pesten hogy ilyen módon ilyen várakozásokban örökké mindég ugy sem birnám ki sokáig. Gondold meg hát egész jól a dolgot, talán még te is helyeselni fogod. írjál nekem ezek felől őszintén nyiltan én már magam is szeretném ha elhatároznád magad valamire. Én igy mint ahogy a nyáron voltunk nagyon szenvedtem és még egyszer ezt végigpróbálni nem lehet. Én még megvárom leveledet, de aztán jobb lesz, ha nem irok többet neked drágaságom. Sokszor nagyon sokszor édes egyetlen mindenem Adél Léda — Ady Endrének [Párizs, 1910. nov. 20.] Vasárnap Édes Adym, Ismét irok magának amit talán nem is kellene de valami ráhajt és rávisz hogy megmondjak magának még sok mindent, amit múltkori levelemből kihagytam. Azonkívül mióta tisztában vagyok a dolgokkal annyi sok mindent meglátok annyi sok minden eszembe jut melyeket mikor történtek fel sem vettem vagyis jobban mondva nem kölcsönöztem nekik valami nagy fontosságot. Most azonban egy pár nap alatt mióta maguk hogy erősebbet ne mondjak csúnya eljárása folyton kovályog bennem most tisztára látom hogy semmi nem volt véletlenség hanem igenis egy egész komoly intrika folyt ellenem a maga családja részéről és maga gyönge ember létére szépen hagyta magát körülfonni és vezetni. Azt jelentette a maga különös vislete Bécsben (10) azt a maga panaszkodásai alig egy pár nappal megérkezésem után ezt a Jardin-beli (11) jelenet és a dicső nagy mondás, melyre azt hiszem még emlékszik és mindennek betetőzéséül a maga elszökése melyhez még a barátai is hozzásegítették. Hogy végül mégsem ugy sikerült minden <t > ahogy kívánták és akarták, ez természetesen nagyon bántó lehet a csúnya hajsza rendezőinek, de hát én azt nem sejtettem, vagyis nem képzelhettem hogy tulajdonképen nem