Vitályos László: Ady–Léda–Csinszka. Visszaemlékezések és levelek a költő életrajzához (A MTAK közleményei 4. Budapest, 1977)

Függelék

122 a barátai hanem a familiája ebben a főbünös. Végre is maga szólhatott volna őszin­tén és megszabadulhatott volna tőlem szép módon is. Maga emiitette nekem egyszer mennyire föl van háborodva édes anyja Margit beszédei által. Bizony nagyon szomo­rú dolog az, ha egy ilyen szerencsétlen abnormis lény ostoba beszéde is elég hogy egy okos nő Ítéletet mondjon és ez által akarja a fiát felszabadítani tőlem. Hiszen Margit nekem is beszélt s én egy pillanatig sem vettem komolyan egy szavát sem. Mit jelentettek mikor én most utóbbi időben egy fix elhatározásról beszéltem, a maga kitérő válaszi? Mit jelentett a Lajos viselete ki még azt sem találta szüksé­gesnek hogy feleségét elhozza hozzám és hozzánk, holott azelőtt igenis eljártak hozzánk és tudta hogy visszautazom Párisba tehát nálam visitelni nem lesz alkal­ma többé. Nem vettem természetesen látogatásszámba azt, mikor maga becipelte hozzám őket. Végül mit jelentett édes anyja feltűnő hogy ne mondjam sértő hideg­sége? Mit jelentett az a nagy félelem mikor édes anyját várta és mikor már jó elő­re kimentette hogy alig hiszi hogy hozzánk eljöhetne továbbra is, mivel erre nem lesz ideje, pedig volt ideje Trenkbe (12) és más helyekre elmenni. Dehát hagyjuk most mind e detaillokat. Ismételten kijelentem, csak maga a bűnös hogy ők ennyi évek után igy merészelnek velem cselekedni. Minden más emberrel talán el lehet­ne intézni ez ügyeket is és még mindég lehetne találni az életben egy kis boldogsá­got mert igazán senki sem érdemes arra hogy az ember ezt feláldozza azonban sajnos édes drága gyerekem magánál ez lehetetlen lesz. Maga mindenki által be­folyásolható magát mindenki vezetheti s én csak szenvednék ezek alatt. A legjobb bizonyiték a nyári eset mikor haldokolva ott hagyott (13) és nem irt s nem vigasz­talt és nem nyugtatott, holott ép magának ez lett volna első kötelessége. Édes drá­gám az én familiám is ért annyit, mint a magáé s ha valaki legyen az bárki, magát megtámadta, vagy befolyásolni igyekezett én mindjárt kizártam az életemből és ma­gára ezekből nem csak semmi kellemetlenség nem háramlott de még jóformán nem is tudott felölök. Pedig én sem nem compromittáltam, sem nem adtam magát az emberek szájára. Én a mi időnkben nem ismertem csak magát és engem s hogy egymást egymásnak megtartsuk, minden áldozatra kész lettem volna mindig ezt maga jól tudja. A maga levele óta sokat szenvedek, mert az egész dolog csúnya és utálatos és maga jól tudja ezt szépen is meg lehetett volna csinálni. Dehát mind­egy ha ugy gondolják hogy jobb lesz máskép, én visszaadom magát a famíliájának egészen. Várom válaszát legutolsó leveleimre ép azért siettem mindezt megírni most hogy levele ne befolyásoljon engem. Igaz mindezt nem igy gondoltam mikor visszajöttem ide és soha nem vártam türelmetlenebbül, dehát tudja én mindig na­gyon magasból szoktam bukni. Most volna egy pár kérésem s ezeket okvetlenül kö­vetelem hogy teljesítse. Emiitette volt nekem hogy leveleimet megőrzés végett édes anyjának adta miután nem lehet tudni mi történhetik én semmi körülmények között nem akarom hogy az én magához irt leveleim az édes anyja kezei között ma­radjanak. Ha tehát maga ragaszkodik ezeknek megtartásához ugy legjobb lesz ha ezeket Bubihoz (14) juttatja el de még jobb szeretném ha eltépné őket. Azonkívül babonás vagyok nagyon és ugy érzem szerencsétlenséget hozna reám ha arcképeim Mindszenten maradnának, kérem tehát nagyon nagyon ha van ott kép én tőlem hozza el azokat onnan tegyen velők amit akar, és vigye azokat bárhová csak ott ne hagy­ja. Már a gondolat is beteggé tesz hogy esetleg egy képem ott lehet. Ugy gondolom

Next

/
Oldalképek
Tartalom