Fejezetek a 150 éves Akadémiai Könyvtár történetéből (A MTAK közleményei 2. Budapest, 1976)

A Magyar Tudományos Akadémia állandó Könyvtári Bizottsága 1865-1949

Egylet, a budapesti Egyetemi, majd az Akadémiai Könyvtár igazgatója; Fitz József könyv- és nyomdászattörténész, a Nemzeti Múzeum (OSZK) Könyvtárának főigazgatója; Goldziher Ignác orientalista akadémikus, sémi irodalomtörténész és mohamedán vallástörténet kutatója; Gyulai Pál, az I. osztály titkára, irodalomtörténész, kritikus, író; Horváth Mihály c. püspök, 1848-as államférfi, történetíró; Jedlik Ányos,fizikus, egyetemi tanár, a dinamó elsőkénti alkalmazásával, galvántelepeivel, optikai rácsaival és ezek kiegészítésére szolgáló osztógépével tette nevét világszerte ismertté; Korányi Sándor orvos, egyetemi tanár, „a vesekórtan nemzetközileg elismert egyik megalapítója" és egyik olyan orvos, aki „fizikai-kémiai módszereket" alkalmazott a gyógyászatban; Szabó József geológus, egyetemi tanár, a honi földtani és talajtani térképezés, a kőzettani és geológiai kutatás megindítója; Than Károly egyetemi tanár, a magyar tudományos kémia úttörője, az első kémiai iskola megteremtője; Wartha Vince kémikus, a Műegyetem vegyészeti szakosztályának megszervezője, a borászati kémia és anyagipari technológia jelentős tudósa. A századfordulótól 1949-ig A Könyvtári Bizottságban és az általa 1875-ben alkotott „Könyvtár Szabályok"-ban 1949-ig kevés érdemi változtatás történt. Az 1881. évi Akadémiai Almanachban megjelent „Szabályok" 111. része a Kézirattárban őrzött újabbkori (1772-től) kéziratok használatával foglalkozik. Eszerint a magyar írók itt levő kiadott és kiadatlan munkáinak közlését az Irodalomtörténeti Bizottság a maga számára tartotta fenn. Kivételes esetben ez a bizottság adhatott engedélyt egyeseknek az iratok publikálására, illetőleg használatára. Ez a paragrafus bizonyára annak következtében került a szabályzatba, hogy Rómer Flóris távozása után Jakab Elek akadémikus, aKönyvtári Bizottság ajánlására a Kézirattár anyagának rendezését 1876-tól évi 300 Ft. tiszteletdíjért elvállalta, és időközben felhívhatta a figyelmet a nagyértékű kéziratok jelentőségére. Az Irodalomtörténeti Bizottság ugyanis csak 1879-ben alakult meg. A tagokat illetően 1905-ben annyi változás történt, hogy meghívták a bizottságba a nemzeti múzeumi, az egyetemi és a műegyetemi könyvtárak igazgatóit, 1945 után pedig a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár igazgatóját. A Könyvtári Bizottság munkájának lendülete eltartott egészen az I. világháborúig, amely legjobban a könyvtár eredményeiben mérhető le. Az Akadémia összes-ülésében 1906. nov. 26-án a bizottság megbízásából a főkönyvtárnok bemutatta a könyvtár tisztviselői által készített a „M. Tud. Akadémia könyvtárában levő folyóiratok és időszakos kiadványok jegyzékét", amelyből kitűnt, hogy a különböző szakokban összesen 1622 folyóirata van a könyvtárnak. Az összes-ülés úgy határozott, hogy ebből a kiadványból „minden akadémiai tagnak s minden nagyobb hazai könyvtárnak egy-egy példánv"-t küldjenek meg. A könyvtár vásárlás útján történt gyarapodásának egyik kis, de mégis jelentős példájaként érdemes megemlíteni, hogy Kálmán Farkas hagyatékából 25 értékes régi könyvet és kéziratot választott ki Hellebrant Árpád és vásárolt meg az Akadémia a bizottság javaslatára. Köztük olyan műveket mint a Gönczi Énekes könyv, hozzákötve Szenczi Molnár Albert: Szt. Dávid Soltári (Lőcse, 1652) c. könyvét. 1906-ban 334 hazai intézet, iskola, egyesület stb. könyvtára kapott akadémiai kiadványokat átalányösszegért. 42