Fejezetek a 150 éves Akadémiai Könyvtár történetéből (A MTAK közleményei 2. Budapest, 1976)
A természettudományok és a matematika az Akadémiai Könyvtárban
„Fröhlich dolgozószobájában áll az idő" így aztán erről a hosszú periódusról természettudományos és matematikai könyvbeszerzés tekintetében bizony nem sok jót mondhatunk. S nem is elsősorban az anyagiak hiánya miatt. Hiszen csak abból a pénzből is, amit az újjászerveződő Akadémia az ezernyocszázhatvanas-hetvenes évek fordulóján egy szélhámos — vagy őrült? „experimentátor" fizikai laboratóriumának megalapozására és felszerelésére kidobott, a könyvtár — az akkori olcsó könyvárak mellett — még mindig szinte teljesen korszerűsíthető lett volna. 9 S amint Fráter Jánosné a könyvtár ügyirataiból földerítette, 1 0 az új palotába költözés után a szervezés és a vezetés, de részben még a használhatóság is, kielégítette a nagy kutatókönyvtártól várható követelményeket. Rekonstruálja a tanulmány a hetvenes évek első felének kölcsönzéseit is: a 85 részletesen elemzett nevezetesebb kölcsönzőből mindössze 14 matematikus, illetve természettudós; igaz, ők az új Akadémia vezető vagy jövendő vezető egyéniségei. Az inventárok vaskos kötetei azonban nem sok jótékony nyomát őrzik Szabó József, Frivaldszky Imre, Than Károly, Eötvös Loránd, Szily Kálmán, Fröhlich Izidor egész Akadémiánk életében döntő szereplésének. A köteles- és ajándékpéldányként beáramló könyvek tengerében mégis kiemelkedik néhány jól elkülöníthető értékes „sziget". Mindenekelőtt Helmholtz-Kirchoff-Bunsen neve említendő; a „heidelbergi szentháromság" művei majdnem minden kiadásban és gyakran sok példányban szerepelnek, a hozzájuk tartozó „tudománytörténeti vonzáskörrel" (J. R. Mayer, E. Dühring, J. Tyndall, C. Neumann, G. Wiedemann, F. Kohlrausch, a „Thomson-Tait" stb.) együtt. Szily egy időben igen intenzív „mechanikus hőelméleti" érdeklődésére 1 1 utal a sok századközepi termodinamikai mű, amik közt azonban csak néhány fontos található, elsősorban Clausius könyvei (akinél Zürichben Szily — persze kötelező heidelbergi évének letöltésén kívül — tanult) és Moritz Stransky „Grundzüge zur Analyse der Molecularbewegung"-ja (Brünn 1867). Maxwell alapvető könyve a hőmozgásról azonban hiányzik. Majdnem találóbb lenne „azonban" helyett „természetesent" írni, annyira jellegzetes a legfontosabb nevek s könyvek hiánya, ami a fizika század végén kezdődő hatalmas föllendülésével egyre szembeötlőbbé válik. A bécsiekből persze meglehetősen teljes a gyűjtemény, s így elkerülhetetlenül megvannak köztük a legnagyobbak is, Roltzmann és Mach, bár legtöbb művük meglepően későn, csak a két világháború után került be az inventárokba. Nyugatabbról azonban csak elvétve kerül be a fizika nagy forradalmi változásában szereplő szerző műve. A fénytant például számos mű képviseli, de ezek között hiába keressük Maxwell könyvét az elektromágneses fényei méletről. Nem csoda, mert Fröhlich Izidor, aki a hetvenes évektől foglalta el az elméleti fizikai katedrát, és lassacskán az Akadémián is igen jelentős posztra jutott, élete végéig (1931) nem „hitt" az elektromágneses fényelméletben. „Fröhlich fél évszázados professzorságának ideje alatt írja róla Marx György a fizika eljut az elektromágneses tér megismerésétől a relativitáselméleten és az atomelméleten át a kvantummechanikáig. Fröhlich dolgozószobájában azonban áll az idő. A fényt tanulmányozza, de hiába szól odakünn a rádió, ő még mindig nem veszi tudomásul, hogy a fény az elektromágneses tér hullámzása." 1 2 És — ez a dologban a legszörnyűbb — Fröhlich egyáltalában nem volt holmi tehetségtelen obskurantista. Elsőrendűen képzett fizikus volt és kivételesen ügyes kísérletező, akárcsak mestere és barátja Eötvös Loránd. Kiválóan értett a nyers 31
