Fejezetek a 150 éves Akadémiai Könyvtár történetéből (A MTAK közleményei 2. Budapest, 1976)

A „G. Telekiek' alapítványa"

„Vettem valami könyveket ő Nagysága számára . . . mellyeknek árrok töbre megyen 20 magyar Forintoknál, de ha ötven Forintos Paripával ajándékoztam volna meg, úgy nem örvendhetett volna, mint ezeknek örvendett." Külföldi tanulmányútján, Bázelben, Hollandiában és Párizsban széleskörű műveltséget szerzett, s gazdag könyvgyűjteménnyel tért haza, sajátos érdeklődésének megfelelően elsősorban természettudományi műveket és a felvilágosodás korának legfrissebb tudományos, szépirodalmi és politikai alkotásait vásárolta meg. Könyvtára igen nagy szerepet játszott életében, állandó munkaeszközként mindennapjainak elválaszthatatlan része lett. Ez az oka annak, hogy nem egyetlen könyvgyűjteménnyel rendelkezett, hanem — minthogy élete úgy alakult, hogy az év egyik részét rendszeresen Erdélyben töltötte, a másikat pedig Magyarországon, előbb felesége családi kastélyában, Szirákon, utóbb a mindinkább a közélet és szellemi élet központjává fejlődő Pesten, - mindhárom fő tartózkodási helyén sok könyve volt. A sziráki gyűjteményről nem maradt fenn egykorú katalógus, főképpen Aranka Györgynek, a neves irodalomszervezőnek és nyelvművelőnek (1737—1817), az Erdélyi Kéziratkiadó Társaság számára gyűjtött, elbeszélő történeti forrásokat számbavevő jegyzékéből tudunk a létezéséről; a marosvásárhelyi és pesti könyvtárak katalógusai azonban azonosíthatók a fennmaradt kéziratos jegyzékek között. A marosvásárhelyi könyvtár állományának 1782-es állapotát ismerjük, későbbi feljegyzés nincsen róla. Ekkor 1483 művet tartalmazott 2497 kötetben. Volt azonban ezen kívül Teleki Józsefnek Vásárhelyen egy külön felállított „Erdélyi Magyar Theca" elnevezésű gyűjteménye is, amely javarészt magyar vonatkozású, főleg tudományos (történelmi, irodalmi, földrajzi stb.) feldolgozásokat, kisebb részben pedig magyar nyelvű alkotásokat tartalmazott (378 művet 413 kötetben). A gróf könyvtára sajátos célját híven tükröző szakrendszert dolgozott ki a gyűjtemény számára. Ennek alapelveit Sámuel Formeynek (1711—1797) a francia származású publicistának és tudománynépszerűsítőnek, a berlini akadémia örökös főtitkárának, a francia enciklopédia egyik kéziratos előzménye szerzőjének „ConseUs pour former une bibliothéque peu nombreuse mais choisie" című művéből merítette. Ez a munka két fő csoportra osztja a kiadványokat, az egyik a lexikonok, szótárak, összefoglaló művek, forráskiadványok, kompendiumok együttese, a másik a tulajdonképpeni „műveket" tartalmazza; mindkét csoport további alcsoportokra oszlik a különböző tudományszakok szerint. E korára nagyon jellemző szakrendszer igen jól tükrözi Teleki József gyűjteményének sajátos jellegét; kiemelkedően hangsúlyos szerephez jutnak a könyvtárban a felvilágosodás korának jellegzetesen új típusú kiadványai: az egyes tudományszakokat bemutató történeti összefoglalások (filozófiatörténet, matematikatörténet), a szöveggyűjtemények, a forráskiadványok, vagyis az olyan jellegű kiadványok, amelyekben nap mint nap felmerülő kérdéseknek utánanézhet a tulajdonos. A „művek" között a személyes érdeklődést kielégítő, gondosan válogatott darabok találhatók meg. Teleki József könyvtára nem enciklopédikus barokk főúri könyvkollekció, nem egy fényűző élet díszét jelentő nemes szórakozás eredménye, vagy bibliofil hajlamokat tükröző értékes gyűjtemény volt, hanem egy, a kor által felvetett problémákról a legújabb irodalomban tájékozódni kívánó intellektus „munkakönyvtára". A marosvásárhelyi gyűjteményben találjuk meg a gróf műveltsége alapjának megszerzésében szerepet játszó könyveket, az 18