Bendefy László: Mikoviny Sámuel megyei térképei, különös tekintettel az Akadémiai Könyvtár Kézirattárának Mikoviny-térképeire. 1. köt (A MTAK kiadványai 71. Budapest, 1976)
Mikoviny-térképek magyarországi gyűjteményekben
202 a MIKOVINYnál 6 öles mélységűnek jelzett sávot és ebben megismételte a szóban forgó szöveget is. Teljesen hasonló alakban tűnik fel a Balat on a C 70—75 jclü, 18.századi bécsi vezérkari térképen; az előzővel teljesen egyező latin szöveggel (163)• E térkép eredetijét a bécsi Kriegsarchiv B IX a 513 jelzet alatt őrzi. Másolatai a budapesti Hadtörténelmi Intézet térképtárában ugyancsak B IX a 513, illetve az OSzK térképtárában TM 6712 szám alatt találhatók. Aránymértéke: 1" = 5000 b.öl, azaz 1:360 000. Az emiitett térképek egybehangzó adataiból, illetve MIKOVINY Sámuel mélységmeghatározásai alapján a Balaton 1745 körüli víztükrének magassága 109,0 - 109,5 m Af. körüli volt. Ezt az értéket hitelesitik ZÓLYOMI Bálint pollenanalitikai adatai (164) is.Ugy tűnik, hogy 1764-1769 között, MtÍLLER Ignác munkálkodása idején a té középvizszintje hasonló magasságú, vagyis a mai normális vízállásnál, azaz 104,8 m-nél kb. 4,0 - 4,5 méterrel magasabb volt (165). Ez a magas vízállás az egyik oka annak, hogy a tó alakja MIKOVINY térképein annyira eltérő az általunk ismert, mai alakjátéi. A másik oka az, hogy abban az időben a Kis-Balaton még nagy kiterjedésű, élő tó volt és összefüggött a tulajdonképpeni Balatonnal, MIKOVINY nem hogy nem akarta lecsapolni, hanem nagyon is jelentős feladatot szánt a Kis-Balatonnak a jövőt illető terveiben. A MIKOVINY-féle térképlapok, közöttük különösen az akadémiai Mo 14. sz. térkép, több, eddig nem eléggé ismert, ma szinte hihetetlennek tünő mult századi műszaki terv lényegét világítja meg. Ennek alapján kiderült, hogy a régiek közlekedési elképzeléseit mi csak azért látjuk olyan kivihetetleneknek, mivel terveiket a mai vizrajzi viszonyokhoz vetitjük. Egészen más lesz az Ítéletünk, ha a 16-18. századi állapotok pontos felderitése alapján az egykori hidrográfiai környezetbe helyezve szemléljük a 18. századi hajózási terveket. KRIEGER 1776. évi jelentésében azt irja (166), hogy 1770-1776 körül olyan magas volt a Zala vizállása, hogy "kevés munkával és befektetéssel" hajózhatóvá lenne tehető (167). Ez a jelentés 32 évvel MIKOVINY Balaton körüli működése után kelteződött.Ekkorra a tó vízszintje már némileg alább szállott, de még mindig 109,5 m magas volt az Adria felett. Ennek ellenére KRIEGER még a Zalát is hajózhatóvá kivánta tenni, mint ahogy BESZÉDES József is, "a Kolozsvár-gréci (gráci) hajózható nagy csatorna" tervezetével (168) kapcsolatban, 1840 körül ugyanezzel a tervvel foglalkozott. MIKOVINY 1744.évi térképén (Mo 14)a Kis-Balatonnak a Fenékpusztától Vidig (ma: Nemesvid) húzódó völgyben közel 1 km széles, vizzel borított folytatása van. Egy nyugatabbra húzódó völgyet pedig Hidvégtől Kiskomáromig, mintegy 11 km hosszan, még nagyobb szélességben borit a viz. MIKOVINY mind a két lehetőséget figyelembe vette egy hajózható csatorna kialakításának tervéhez. Egyik esetben a tó legnagyobb mélységi övezetéhez csatlakozó mesterséges hajózó csatorna Csákány ób Nemesvid felé haladna tovább. Ez a völgy Vidtől még kb. 7 km-rel terjed délnek, de felhasználható része Nagykanizsától 17 km-re, Pata környékén véget ér. Ezzel szemben a Komárváros és KiskomáLrőm mellett elhaladó völgy 7,6 km-re közelíti meg Kanizsát. A várostól közvetlenül DK-re húzódik az Almás-patak széles völgye, amely Légrádnál torkollik a Drávába.
