Bendefy László: Mikoviny Sámuel megyei térképei, különös tekintettel az Akadémiai Könyvtár Kézirattárának Mikoviny-térképeire. 1. köt (A MTAK kiadványai 71. Budapest, 1976)

Mikoviny-térképek magyarországi gyűjteményekben

184 Sem a rajzoló neve, sem a készités éve a lapon nem található. De a helynévrajz tökéletességéből, valamint a MIKOVINYre oly jellemző egyéb ismérvekből arra következtetünk, hogy e térkép még MIKOVINY életében, tehát 1750 előtt készült, s rajzolója valószínűleg ZELLER Sebestyén volt. Annyivei inkább csak reá gondolok, mivel a bécsi Hofkammerarchivban ZELLERnek több Móramaros megyei térképét is megtaláltam: részint a MIKOVINY halála előtti, részint a Mester halála utáni évekből. (Ez az anyag azonban még feldolgozásra vár.) Mo 10. POZSONY VÁRMEGYE TÉRKÉPE Pozsony megyének az Mo 10-hez igen hasonló térképe (mint rézmetszet) BÉL Mátyás müvének mellékleteként már 230 éve ismert. Ez a térképlap azonban nem lehetett a metszet készítésének alapja, sem a metszetről készült későbbi mappa. Kivitelének modora és a térkép tartalma alapján a több megfogalmazásban elkészült Pozsony-megyei térképek közül egyik legkorábbi példánynak tartom. Kora szerint tehát 1730 és 1735 közötti kartográfiai termék. A szinezetlen térképlap cime: "Mappa Comitatus Posoniensis". Nagysága 41 x 53 cm, belmérete pedig 33 x 43,5 cm. Tájolása északi. Noha MIKOVINY neve a térképről hiányzik, pillanatig sem lehet kétséges, hogy ez az ő müve. Emellett szól a MIKOVINYnak az 1735 körül készült térképeire jellemző vakondturásszerü domborzatrajz. Igen gondosan kidolgozott a Duna és a Vág folyó. Esetünkben a térkép nemcsak azt érzékelteti, hogy itt a kanyarok és zátonyok sűrűn követik egymást, hanem: a hol szűkülő, hol ellaposodó és szétterülő mederszakaszok is rendre felismerhetők. A Fertő magas vizállásu, tehát kiterjedt: vize elönti az egész Hanságot. A térkép vizrajzi vonatkozásban M'IKOVINYnek legsikerültebb müvei közé tartozik. A domborzat rajzáról is meg kell jegyeznem: noha a vakondturás jellegű megoldás általában nem ment bizonyos primitívségtől, ez a körülmény e térképen csak a Vágtól keletre érzékelhető. A Kis-Kárpátok hegyrajza olyan jól sikerültnek mondható, hogy e vonatkozásban a kis halmocskák váltakozó nagysága, sűrűsége és határozott csapásirányokat mutató rendje tökéletesen megfelel a helyi morfotektonikai viszonyoknak. Nagyon jól érzékelteti a térkép a Duna mentén, Pozsonyligetfalu és Ásványráró között kialakult, jellegzetes galériaerdőket. A szigetzátonyokat még Petronelitől Ny-ra is mindenütt erdők boritják. Ez is egyik bizonyítéka annak, hogy a 18. század közepéig a Dunán semmiféle komolyabb folyamszabályozás nem történt. Érdemes felfigyelnünk a Csallóközi Dunaág, a Vág és a határjelölő Morava folyó mederalakulására is. Noha az emiitett folyók határozottan bővizüeknek mondhatók, a Duna vízviszonyai (főleg elzátonyosodása) miatt ezek is zátonyképződésre erősen hajlamossá váltak. Mederalakulásuk fő vonásaiban, akárcsak a Dunáé pl. Pozsony, Hor^'átkimle és Hédervár között, töretlenül őrzi és jelzi a fő szerk^_dti irányokat. A településeket körök fölé és köré rajzolt templomocskák je-