Bendefy László: Mikoviny Sámuel megyei térképei, különös tekintettel az Akadémiai Könyvtár Kézirattárának Mikoviny-térképeire. 1. köt (A MTAK kiadványai 71. Budapest, 1976)

Mikoviny Sámuel származása és ifjúkora

MIKOVINY SÁMUEL SZÁRMAZÁSA ÉS IFJÚKORA 1 A Mikoviny-familia a 17-18. században, de még a mult század elején is, Zólyom, Trencsén, Nyitra és Nógrád megyékben kisebb földbirtokokkal rendelkező ősi, magyar nemesi család. Rokoni kapcsolataik Liptóba is átterjedtek. A család életét, nemzedékek egymásutánját, mintegy 400 éven át tudjuk biztosan, nyomon kisérni. A 17. század elején a folyamatosság megszakad. Néhány évvel ezelőtt BORBÉLY Andornak sikerült Bécsben még egy élő, öreg MIKOVINY tábornokra akadnia, aki szigorúan ragaszkodott bárói rangjához és tartotta a rokonságot a Budapesten és Szlovákiában élő rokonokkal (54). Az első MIKOVINY, akiről tudunk, az 1600 körül született MIKOVINY I. Sámuel, aki egy Gömör-megyei nemesi család leányát, ZOMBATHY Katalint vette feleségül. E házasságból 1628-1630 tájáig két fiúgyermek születéséről biztosan tudunk. Az egyik János, a másik MIKOVINI Mihály; az ő felesége NICOLAIDES Anna volt. Gyermekeik közül a kutatás ezideig csak egyetlen egynek az adatait tudta pontosan azonositani; ez: MIKOVINY II. Sámuel, a turicskai, rózsahegyi, majd ábelfalvai (abelovai) evangélikus lelkész. Feleségének családi nevét nem ismerjük. Személyneve: Ilona. A szerény anyagi keretek között élő papi családban 1691. márc. 5-én született az első gyermek: egy kislány. Az anyakönyvi bejegyzés csak az atya nevét tünteti fel. Abból a körülményből, hogy az anya családnevét következetesen elhallgatják, arra következtethetünk, hogy a nemesi származású "nagytiszteletü ur" (Reveren[dissimus)] egy égyszerü falusi leányt vett feleségül. Az újszülött a keresztségben - anyja neve után - szintén az Ilona nevet kapta. Két év múlva, 1693. márc. 1-én beköszöntött a másodszülött: Mihály. E két gyermek megkereszteltetését még a turicskai lelkészségen jegyezték be a "História Domus"-ba. Az időben ugyanis még a parókiákon sem vezettek rendszeresen anyakönyveket. Ezt az egyházi hatóságok csak 1736-ban rendelték el. Emiatt a már Ábelfalván 1700-ban világrajött harmadik gyermek, Sámuel születését is csak az "Acta Ecclesiae Abelovensis Augustiano - Evangelicae" cimü, kéziratos egyháztörténeti jellegű naplóban jegyezték fel. A naplót, hogy a presbitérium minden tagja értse, szlovákul vezették, de akadnak benne latin nyelvű beszúrások is. A gyermek (III.) Sámuel atyja 1691 és 1693 között rózsahegyi (Rosenberg, Ruzomberok-i) lelkipásztor volt. 1693-ban nyert meghívást az ábelfalvai vezető lelkészi állásra, miként az az emiitett "Acta Ecclesiae Abelovensis..." cimü naplónak 8. tételében igy ol-