Fráter Jánosné: A Magyar Tudományos Akadémia állandó bizottságai 1854–1949 (A MTAK kiadványai 70. Budapest, 1974)

Bevezetés

A tására, uj szervezeti formák keresésére kényszerült. így jöttek létre az állandó tudományos bizottságok. Elsők között 1854-ben a Történettudományi Bizottság, 1855-ben a Nyelvtudományi, 1858-ban az Archaeológiai, 1860-ban a Statisztikai, valamint a Matematikai ós Természettudományi Bizottság. Az uj szervezeti forma kialakításával az Akadémia munkássága hatékonyabbá és tekintélyesebbé vált az egyes tudományterületeken. A bizottságok tulajdonképpen "tudományos műhelyek" voltak, mert velük az Akadémia működésében munkamegosztás Jött létre, amely nagyszámú tudományos szakembert foglalkoztatott közös cél érdekében. Jelentőségük éppen abban áll, hogy az addig egyénileg, elkülönülten dolgozó magyar tudósokat egyesitették, és szervezték a tudományos munkát. Az 1850-es években létrejött első bizottságok munkássága lendületesen fejlődött és hatókölük kiszélesedett. Eredményes tevékenységük következménye lett, hogy az Akadémia további bizottságok létesítésére törekedett. Működésűk kezdetén elsősorban a hazai tudományterületek hiányainak pótlása volt a főcél. Az Akadémia munkáját az ország népe fokozódó figyelemmel kisérte. (Ebben az időben Indult meg közadakozásból a palotájára való gyűjtés.) A tudományos bizottságokban dolgozó tudósoktól várta a magyar nyelv, a történelem, a nemzetgazdaság, valamint hazánk földje, éghajlati viszonyai, flórája, állatvilága és geológiája tudományos feltárását. A XII. század második felében működő bizottságok helyesen állapították meg a tudománypolitika fejlődésének irányét. Folyóirataikkal és egyéb kiadványaikkal, - amelyekben felhasználták a nemzetközi tudományos eredményeket is - , nemcsak a nemzeti irodalmat és tudományt fejlesztették, hanem bekapcsolódtak a nemzetközi tudományos élet vérkeringésébe. Az akadémiai bizottságok tevékenységében olyan tendencia is érvényesült, hogy kiadványaikkal a tudományokat szélesebb körben terjesszék. A kiadványok egy része a tudományos intézményeken kivül eljutott az értelmiségi középrétegekhez, sőt az oktatási intézményekhez. Olcsó kiadványokkal segitette a népművelést, elsősorban a nyelvmüvelés területén (pl. a "Magyarosan" c. folyóirattal.). A Nép-