Fráter Jánosné: A Magyar Tudományos Akadémia állandó bizottságai 1854–1949 (A MTAK kiadványai 70. Budapest, 1974)

Az MTA II. Bölcseleti, társadalmi és történeti tudományok osztályának bizottságai

192 nileg kiadásra felajánlott - legtöbb esetben persze fontos és hézagpótló - müvek megjelentetését segítette elő. Igaz, hogy a jövőbeni fejlődésbe már beleszólt az első világháború kitörése is. A háborús évek, az egyre emelkedő nyomdai árak, alig egy-két mü megjelentetését tették lehetővé. A háború után bekövetkezett súlyos gazdasági válság alatt - amelyben az Akadémia csaknem egész vagyonát elvesztette - megbénult a bizottság működése is. 1923-ban a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumtól kapott segélj valamivel kedvezőbb helyzetbe Juttatta a bizottságot és igy a régebben elkezdett müvek kiadását folytathatta, ujak megindítására azonban nem gondolhatott. (Biz.iratok: 10/1922) Ez a helyzet nem bizonyult tartósnak. Az 1920-as évek vége felé és a harmincas évek elején válságba került a TB. Költségvetése egyre kevesebb lett, forráskiadói tevékenysége megszűnt; már nem is a bizottság, hanem a Főtitkári Hivatal bonyolította le a kiadványok technikai műveleteit. Egyre ritkultak a bizottsági ülések; volt oljran eset, hogy fél évig nem ülésezett és az ülések is kevés számúak, érdektelenek. Már nem a bizottság irányította a magyar történeti források kiadását; ezt a munkát a Magyar Történelmi Társulat vette át a Fontes históriáé Hungaricae aevi Recentioris c. sorozat megindításával. (Az 1920-as évek elején indult meg a sorozat kiadósa.) A hivatalos kormánykörök korábban oly Jelentős támogatásának nyomót sem találjuk. Egyedül gr. Vigyázó Ferenc-vagyónnak végrendeletileg az Akadémiára hagyott várható öröksége táplálta a reményt az Akadémia ós vele együtt a TB tevékenyságének felélesztéséhez. (Az örökséggel kapcsolatos akadémiai intézkedések részleteit 1. Gergely Pál már idézett müvében.) 1928-ban előterjesztés készült arra nézve, hogy az örökségből várható dotáció összege milyen mértékű legyen. (Biz.iratok: 7/1928). Ebből az látható, hogy a bizottság ezekben az időkben is a régebben megindított vállalkozások folytatását, illetőleg befejezését szorgalmazta. Az Akadémia - régebbi hagyományaihoz hiven - igyekezett a Vigyázó-vagyon felhasználásával anyagi alapjait szilárddá, jövedelmezővé tenni. Ezért bocsátkozott perbe a végrendeletet megtámadó