Fráter Jánosné: A Magyar Tudományos Akadémia állandó bizottságai 1854–1949 (A MTAK kiadványai 70. Budapest, 1974)

Az MTA II. Bölcseleti, társadalmi és történeti tudományok osztályának bizottságai

193 leszármazottakkal, ezért épitette a Muzeum krt. és Rákóczi ut sarkán ma is meglévő hat emeletes egykori bérpalotát és ezért igyekezett rendezni a rákoskeresztúri és más helyen fekvő mintegy húszezer holdas birtokait (Vö.: Gergely Pál: i.m. 21-26., 55-60.p.). Ez több évi erőfeszitő munkát igényelt és emiatt még évekre elhúzódott a bizottságok dotációjának rendezése, s általában a kiadványügyek gondozásának kérdése. Az ezekben az években a TB számára juttatott dotáció csak egy-egy munka megjelentetését, a régebbiek folytatásának egyes köteteit és az állandó segélyezéseket engedte meg. Áldásy Antal halála után Lukinich Imre vette át a bizottság előadói tisztét. Már első jelentésében fontos kérdésekre irányította a bizottság figyelmét. A bizottság hagyományainak szellemére hivatkozva, az egyes sorozatok folytatására, illetőleg a csonkán maradt müvek befejezésére utalt. Ilyen volt a Csánkl Dezső halálával befejezetlenül maradt Magyarország történeti földrajza a Hunyadiak korában c. mü folytatásáról szóló gondoskodás. A közeledő Rákócziévfordulóra figyelmeztetve, többféle javaslatot terjesztett az Igazgatótanács elé, amely a javaslatok közül az Archívum Rakóczianum folytatása mellett foglalt állást, lukinich Imre kezdeményezésére határozta el a bizottság az Anjoukori Okmánytár folytatását is, amit még Nagy Gyula gyűjtött és amelynek sajté alá rendezésével Szentpétery Imrét és Eckhart Perencet bízta meg (Biz.iratok: 13/1933 ós 16/1934). Még élesebben tárta fel a TB forráskiadói munkájának hiányait és a bizottság másolatgyüjteménye használhatatlanságának ügyét az 1934. évi jelentéséhen. Ezután rövid fellendülés következett be a bizottság működésében, ami természetesen az anyagi viszonyok javulásával is összefüggött. Ismét megjelent a Magyar Történelmi Tár és a magyar történelem néhány kiemelkedő egyéniségének közeledő évfordulója - (II. Rákóczi Ferenc halálának 1935-ben 2Q0., I.István király halálának 1938-ban 900., és Mátyás király születésének 1940-ben 500.) - arra késztette a bizottságot, hogy méltóképpen ünnepelje meg a centenáriumokat. Ekkor vetődött fel ismét az évtizedek óta szünetelő Archívum Rakóczianum folytatásának, majd a Szt. István és a Mátyás király emlékkönyvek kiadásának gondolata.