Fráter Jánosné: A Magyar Tudományos Akadémia állandó bizottságai 1854–1949 (A MTAK kiadványai 70. Budapest, 1974)

Az MTA II. Bölcseleti, társadalmi és történeti tudományok osztályának bizottságai

183 6b sürgetően Igényli a történetírók figyelmét. Mig Európa müveit államaiban a legnagyobb történetírók foglalkoznak az újkor történetével, nálunk a Hunyadiak, vagy I. Ferdinánd ós a török hódoltság korát úgyszólván jobban ismerjük, mint a szatmári békét követő időket, pedig hazánk akkor is nagyérdekü kulturális ós politikai mozgalmak színhelye volt, amelyeknek ismerete nélkül nemzetünk ujabb fejlődósát sem lehet megérteni. A XVIII. század történetének megírásához az anyag - hála országos levéltáraink szabadelvű vezetésének - folytatja Fraknói, teljesen rendelkezésre áll. Sőt olyan óriási tömeget képez, hogy azzal a történetíró nem tud megküzdeni, A Rákóczi-felkelés történetét, vagy Veranceics életrajzát meg lehetett volna irni anélkül is, ha a TB idevágó publikációi nem látnak napvilágot. Azonban a szatmári békekötést követő korszak történetét megirni nem lehetséges, hacsak nem könnyítik meg a történetírók feladatát. Ezért kutforrások publikációjáról szó sem lehet, csak monographikus feldolgozásról. így pl. Fraknói kívánatosnak tartotta hazánk politikai, kulturális és irodalomtörténetére nézve, az országos levéltárakban ós egyéb könnyen megközelíthető gyűjteményekben felhalmozott anyagból megíratni hazánk szellemi életének és politikai mozgalmainak történetét 1711-től. Egy ilyen feladat felkarolása, tudományos értéke mellett, még azt az előnyt is nyújtaná, hogy a TB munkásságára, melyet eddig csak a szakközönség méltányolt, az egész müveit magyar közönség figyelmét felkeltené. Ami a megvalósítást illeti, Fraknói Vilmos ugy gondolta; hogy kisebb korszakokat kellene kijelölni. Pl. a. 1711-1740; b. 1740-1780; c. 178Q-1792; d. 1792-1815. Mindezt legcélszerűbb volna - állította Fraknói - nyilt pályázat utján közölni, és felhívni a fővároai Írókat, hpgy ajánlatalkat a bizottság elé terjesszék. Az ajánlkozók közül a legalkalmasabb nyerné el a megbízatást. Majd Így folytatja: "Hazai történetírásunknak feltűnő hiánya az, hogy a szlávnyeivü történeti emlékeket és irodalmi müveket úgyszólván teljesen ignorálja; amelyekben történetünk számos vagy homályos lapja felvilágosítást találna. Azt alig lehet várni és kívánni, hogy történészeink az összes szláv nyelveket és kútfőket közvetlenül tanulmányozzák. Ennek következtében kívánatos volna ma-