Fráter Jánosné: A Magyar Tudományos Akadémia állandó bizottságai 1854–1949 (A MTAK kiadványai 70. Budapest, 1974)

Az MTA II. Bölcseleti, társadalmi és történeti tudományok osztályának bizottságai

182 téseket.) Nagyobb arányokban a TB megalakulása után folytatódott a másoló munka; az emigrációban élő tudósok bekapcsolódásával, (Horváth Mihály, Szalay László, Simonyi Ernő), majd országos költségen (Mircse János, Óváry Lipót). A másoltatási munka zöme az 1860-187Qes évekre esik. Ezután lanyhulás következett be, de még mindig tartott egészen a századfordulóig, sőt megszakításokkal az első világháborúig. A világháború után azonban csaknem teljesen leállt. A másoltatást és magát a másolatgyüjteményt Lukinich Imre: A Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Bizottsága másolat- és kéziratgyUJteményének ismertetése o. munkájában adta közre, ezért ml erre nem térünk ki. Csak annyit jegyzünk meg, hogy a Lukinichkatalógus történeti részében emiitett majdnem valamennyi forrásanyag és dokumentum megtalálható a bizottság iratai között. Uj célkitűzések és a monográfiák Ugye Toldy Ferenc halála után, ami kor Fraknói Vilmos vette át a TB előadói tisztét és mikor már áttekintette a bizottság működését, kötelességének tartotta néhány probléma felvetését a bizottság uj feladatainak megállapításakor, E Fraknói-féle előterjesztést, mint történetírásunk szempontjából is fontosnak tartott okmányt, szükségesnek tartjuk, hacsak rövidítve is, közölni. Ugyanis ez egyrészt a történetszemlélet! változást ÓB a magyar történetírásban meglévő hiányokat mutatja be, másrészt az anyagfeltárás uj módjait, illetve módszereit. Fraknói Vilmos kifejtette, hogy "A t. bizottság már több év előtt kimondotta azt a határozatot, hogy jövőre kiadványainak meghatározásában nem akar az esetleges ajánlatok elfogadására szorítkozni, hanem hazai történettudományunk legsürgősebb szükségleteit megfigyelve maga kiván irányt adni. Ezen szempontból indulva ki határozta el a bizottság az Országgyűlési, majd a Diplomatiai Emlékek és legújabban az Anjou-kori Oklevéltár kiadását. Ha most végigtekintünk a bizottság kiadványainak 100 kötetén, tapasztalni fogjuk, hogy ekkorig történelmünknek minden korszaka érdekében lényeges szolgálatot tettünk. De feladatunknak a szatmári békekötés határt szabott. Nem gondolom, hogy az elvből történt volna. Mert ily határnak felállítása nem lenne indokolva." A továbbiakban azt mondja el, hogy a XVIII. század megérdemli