Fráter Jánosné: A Magyar Tudományos Akadémia állandó bizottságai 1854–1949 (A MTAK kiadványai 70. Budapest, 1974)

Az MTA I. Nyelv- és Széptudományi osztályának bizottságai

KLASSZIKUS-FILOLOGIAI BIZOTTSÁG (1883-1935 KÖZÖTT: CLASSICA-PHILOLÓGIAI BIZOTTSÁG) A Magyar Tudományos Akadémia csaknem mindjárt megalakulása után arra törekedett, hogy a görög és római klasszikusok általa legfontosabbnak talált müveit lefordittassa, remélve ezáltal, hogy a fordítások hatást gyakorolnak a magyar nyelv és irodalom fejlődésére. A nyelv- és széptudományi, a filozófiai és történeti, valamint a matematikai és természettudományi osztályok már korán összeállították a lefordítandó müvek jegyzékét. Erre utal Pörster Aurél: A MTA és a klasszikus ókor (A MTA első évszázada 2.köt. Bp. 1928. 94.p.) c. munkája. Az összeállított jegyzékben felsoroltaknak csak egy töredékét fordították le. Igaz ugyan, hogy a Magyar Tudományos Akadémia működésének első két évtizedében két forditás-sorozatot jelentetett meg, melyek a "Római classicusok magyar fordításokban", és a "Hellen classicusok magyar fordításokban". Az előző sorozatban öt, az utóbbiban három kötet látott napvilágot. (Uo. 102.p.) Ám ezek a fordítások még eléggé kezdetlegesek ós valószínűleg ez lehetett az oka, hogy 1844-ben az Akadémia Igazgatótanácsa kimondta, hogy a "hellén klasszikusok fordításai szerencsésebb időkig elmaradnak." A fordítások közrebocsátását ekkor a Kisfaludy Társaság és más kiadók vették ét. Csak 1859-től elevenedik fel újra az Akadémián a klasszikusok forditásának ügye, amikor "egy névtelen hazafi (Kelemen József pécsi nagyprépost) 100 aranyat tűzött ki Lucanus Pharualia-jának tartalom és alakhü fordítására". (Uo. 105.P.) Az Akadémia Jelölte ki a beérkezett müvek bírálóit és adta ki a Jutalmat Baksai Sándor Csanádi ref.papnak. Ezután egyre többen Jelentkeztek fordításokkal.