Szentgyörgyi Mária: Célkitűzések és reformtörekvések a Magyar Tudományos Akadémián 1831–1945 (A MTAK kiadványai 69. Budapest, 1973)
III. 1867 – 1905
92 tositására. Nem nagy még azoknak száma, vagy talán csak ritkán hallatszik szavok, kiket Széchenyi eszménye egészen áthatott, a kik . , . saját tevékenységük terén serérry munkájukkal törekszenek megvalósítani abból a megvalósítható!" 3 11 "Akadémiánk saját létjoga ellen törne, ha nemzetiségünk biztosítását, fölemelését főfeladatának nem tekintené, úgy bizonyos az is, hogy ezt a feladatát nem pillanatnyi felhevülés, nem türelmetlenség és túlzások által, hanem mint Széchenyi mondta, csak 'lépten-lép— ve, mákszemet a mákszemhez hordva, cseppet csepphez adva fogja teljesíthetni'." "Nemzetiségünk biztosításáért két módon küzdhetünk, az egyik az, hogy felhasználva a kezünkben lévő hatalmat, a magyarságot mindenütt és mindenáron terjesszük, s Így számunkat látszólag növeljük, a másik az, hogy nyelvünket müveive tudományunkat gyarapítva, Iparunkat fejlesztve emelkedjünk orra a szellemi felsőbbségre, mely nekünk más nemzetiségek között a vezérszerepet biztosítsa. A m. t. Akadémia a küzdelemnek e második módját választotta, fegyverei is csak arra valók, s ebben ls, mint minden egyébben, nagy alapitójának szavát követi." "E szavak után indulva nem téveszthetjük el utunkat, s bár ezen ritkábban harsog az éljen mint azokén kik a chauvlrdsmus zászlóját fennen lobogtatva inkább csak harczolnak, mint hódítanak, azért nem szabad csüggednünk, mert a mint mi nem egy nap küzdelmére, hanem sok évig tartó munkásságra vállalkoztunk, úgy jutalmunk is nem lehet egy hamar elhangzó szó, hanem csak a hoszszas fáradozás után elért eredménynek maradandó elismerése." 11 2 Azt pedig, hogy e szavak mögött volt "akadémiai" fedezet, tanúsltja 2ujovlö János belgrádi főiskolai tanár Szabó József halálakor küldött részvétirata. "A szerb földtani társaság tagjai és balkáni félsziget földtani évkönyveinek szerkesztősége élénk sajnálattal vévén tudomást Szabó József elhunytáról, engem azzal biztok meg, hogy fejezzem ki a Magyar Akadémia előtt: hogy Szerbországnak minden geológusa osztozik azon fájdalomban, melyet az Akadémia természettudományi osztály titkárának elvesztése miatt érez. Midiin őszinte érzelmeinknek kifejezést adok, hozzáteszem, hogy az összes szerb geológusok nem fogják elfelejteni soha azo n szolgálatokat, melyeket Szabó Szerbország eruptív képződményei T&mereTenek tett Megújítom ez alkalommal Szabó József emlékezetét, úgy a mikép mi őt láttu k, a mint nyugodt lélekkel keresi az ő kedvelt trrchytjolt még aggasztó körülmények között is, a mint lobogtatja a tudomány; zászlaját az egymásra agyarkodó és egymást ölni készülő népek között. Becsületére váli k a z akkor ellenséges két tábornak, hogy Szabó mindenüvé, a hová akart, elmehetett, és ezáltal bizonyságét adták annak, hogy a politikai és nemzeti szenvedélyek által oly könnyen felizgatható népeink a valódi tu domány területét sérthetetlennek tekintik." 11 3
