Szentgyörgyi Mária: Célkitűzések és reformtörekvések a Magyar Tudományos Akadémián 1831–1945 (A MTAK kiadványai 69. Budapest, 1973)
IV. 1906 – 1945
115 merevedett ott, ahová a magyar politikai és társadalmi fejlődés erre az időre eljutott Mert a Berzeviczy vezette Akadémia ebbe simult bele. Elnöki törekvéseit Balogh Jenő búcsúztatója jellemzi legvilágosabban: "Igazi államférf i volt, ezért teljes mértékben átérezte, hogy a napi pártpolitikát és a világnézeti küzdelmeket távol kell tartani az Akadémiától Rendkívüli érdeme, hogy ez három évtizeden át sikerült is neki, s igy, bár a közélet terén több társát különböző meggyőződés választotta szét, az Akadémia munkássága keretében az igazi tudós nyugodtan dolgozhatott tőle eltérő világnézetű társa mellett " 9 Az utókort azonban nem csak az érdekelné, hogy valóban lehetséges volt-e ez, hanem az ls, hogy e mellett a "politika mentes" és perspektíva nélküli vezetés mellett mennyiben tudta megőrizni az Akadémia az eötvösi örökséget Mert Eötvös Loránd, a társulat tudományos jellegét hangsúlyozó Akadémiájában a gr. Széchen Antal képviselte politikai irányzatnak nem volt helye. Az első alapvető kérdés, amiben az 1905 utáni Akadémia saját maga határolja el magát a múlttól, a politikai érzelmeket szító nemzetiségi kérdés. Eötvös József kultúrpolitikai tevékenységét méltatva állapitja meg Berzeviczy, hogy "A nemzetiségi kérdés körül talán legtisztábban és legteljesebben jegeczesedik ki báró Eötvös József tudományos és államférfiúi meggyőződése, hitvallása s egyúttal éppen ez a kérdés az, melyre nézve a mai uralkodó politikai felfogás leginkább letér az ő útjáról." "... de ennek oka nem a törvény alapgondolatának helytelenségében rejlik, mint inkább abban, hogy ama szellem, melyben Eötvös a nemzetiségi kérdést a legteljesebb szabadság és egyenjogúság alapján a magyarság túlsúlyának javára megoldatni kívánta és remélte, hiányzott elsősorban maguknál a nemzeüségek nagy részénél s e tapasztalás hatása alatt - nincs ok tagadnunk - magánál a magyarságnál ls." 1 0 [Eötvösi "őszinte rokonszenvet érez minden nemzetiségi törekvés iránt . . . mert a történelemből megtanulta, hogy minden nemzetiség müvelődésképes és egynek sincs joga fölényesen a többi fölé helyezkedni . ... a civilisatio haladása szempontjából pedig a különböző nemzeti egyéniségek kifejlődését egyenesen örvendetesnek és üdvösnek tartja" 1 1 Ezzel szemben áll már az .Akadémia új nemzetiségi hitvallása: "Ha már most e problémát tisztán a maga culturalis vonatkozásai-
