Bükyné Horváth Mária: Az Akadémiai Könyvtár periodikumai a tudományos kutatás szolgálatában (A MTAK kiadványai 65. Budapest, 1971)
1. Szakirodalmi áttekintés
6 vasásvizsgálatnak éppen ez az oldala érdekel, az ide vonatkozó tanulmányokat részletezőbb megközelítésben próbáljuk bemutatni és értékelni. HASZNÁLATELEMZÉSEK ÉS -STATISZTIKÁK Bármiféle olvasáselemzésről legyen Is szó, ez alapjában véve kétféle lehet: 1. vagy az olvasott anyag elemzéséről van szó, vagy 2. az olvasók olvasási szokásainak elemzéséről. Az első tipust használatelemzésnek, a másodikat olvasóelemzésnek nevezhetjük. Mindazonáltal csak ritkán találunk olyan dolgozatot, amely kifejezetten csak az egyik, vagy a másik típushoz lenne sorolható; rendszerint csak annyit mondhatunk, hogy ebben és ebben a dolgozatban nagyobbrészt inkább használatelemzéssel, abban jobbára olvasóelemzéssel találkozunk. Ml az alábbi szakirodalomismertetésünkben először azokat emiitjük, melyek nagyobb részben használatelemzést tartalmaznak, majd később az olvasóelemzéssel foglalkozókat, tehát a szociológiai vonatkozásokat tartalmazókat. Minden kategorizálás magán viseli egy kissé az önkényesség veszélyét, igy alábbi felsorolásunkban is mutatkozhat esetleg olyasmi, hogy egyik-másik hivatkozott dolgozat bizonyos fokig túlmutat, illetve túlterjed azon a kategórián, ahová besoroltuk. A használatelemzés szempontjával kezdve, e vonatkozásban sok ismeretet meríthetünk Polzovics Iván "Bevezetés a szakirodalmi dokumentációba" c. könyvéből. Az emiitett szerző nem végez ugyan haszná— latelemzóst, egyetlen könyvtárra vonatkozóan sem, de a dokumentáció-elmélettel kapcsolatos megjegyzései lényegesen befolyásolják elméleti kiindulópontjainkat. Polzovics megállapításai is megerősítenek bennünketazon feltevésünkben, hogy ha a periodikum-szakirodalom fejlődési tendenciáit ( állomány-növekedési , állomány-átalakulási mutatóit) ismerjük és ezt a periodikum-használat adataival vetjük egybe, akkor a periodikum-használók informáltságára, dokumentum-keresési tájékozottságukra, érdeklődési körükre stb. vonatkozóan értékes megállapításokat tehetünk, melyekből további munkánkra, tájékoztató tevékenységünk formáira, gyarapitási politikánkra nézve hasznos következtetéseket vonhaturk le. A hazai olvasáselemzési tanulmányszerzők sorában igen termékeny szerzőként kell említenünk Szentirmai Lászlót, aki, több dolgozatának témájából Ítélve elsősorban ugyan az egyetemi hallgatók olvasásával foglalkc zott (e munkásságáról a későbbiekben lesz szó), de irt két kifejezetten módszertani cikket is. Az egyiket "Folyóiratok, hírlapok, magazinok olvasottságának vizsgálati módszerei" címmel,2 a másikat viszont "Az olvasáselemzés adatgyűjtési módszerei" 3 cim alatt. Sajnos Szentirmai mindenütt elsősorban a kérdőíves módszerről beszél, és csak kisebb terjedelemben emlékezik meg a kérőlapelemző, az interjú, a megfigyelés, az olvasói öntérképezés, illetve az "olvasáselemzés ügyével foglalkozó ankét" formájában számon tartott elemző módszerekről. Mivel mi kérdőíves módszert egyáltalában nem alkalmaztunk, Szentirmai dolgozatát módszertanilag elemzéseinknél érdemben hasznosítani nem tudtuk. Itt-ott azonban értékelő megjegyzéseket fcgunk tenni a statisztikai módszer védelmében, és fenntartásunknak adunk hangot a kérdőíves módszerrel kapcsolatban, e szétszórt megjegyzések alapjában véve a Szentirmai által propagált módszer bizonyos bírálatát is Jelentik.
