Gergely Pál: A Magyar Tudományos Akadémiára hagyott Vigyázó-vagyon sorsa (A MTAK kiadványai 63. Budapest, 1971)

Bevezetés

BEVEZETÉS A Vigyázó-vagyonnak a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonába kerülése olyan nagy jelentőségű volt, hogy az Akadémia 150 éves fennállásának évfordulójára kiadandó történelmi monográfia elkészítéséhez - úgy gondoltam - nélkülözhetetlen forrásanyagot tartalmazna e vagyon sorsának ismertetése. Ezért vállalkoztam jelen tanulmányom megírására. A Vigyázó-család már 1895-ben tett egy 20 000 aranykoronás alapitványt (vö. Akadémiai Almanach, 1917. évi kötet, 131. 1.) a nagyobbik Vlgyázó-flú, Sándor elhunytakor, hogy "pályakérdést" tűzzön ki ezen összeg kamataiból az Akadémia a magyar művelődéstörténet vagy jogtudomány köréből. Ezt a jutalomdijat csak 10 alkalommal adták ki, minthogy időközben nem mindig voltak jutalomra méltó pályamüvek, de néhány kitűnő munka szerzőjét mégis méltónak találták (pl. Manninger Viimos-t Semmelweis-életrajzáért,, továbbá Czobor Alfrédot, Biró Vencelt és Lukinich Imrét benyújtott történettudományi pályamunkájukért és Gombocz Endrét a később megjelent botanikatörténeti munkájáért). A Vigyázó-család részéről a Magyar Tudományos Akadémiának nyújtott ezen első anyagi támogatás, mint tudományos célokra felhasználható pénzvagyon, az I. világháború alatt teljes összegében megsemmisült, ugyanis az Akadémia vezetősége egyéb pénztőkéjével együtt ezt a pénzvagyont is 1916-1918 között hadikölcsönbe fektette. Ez a közel 4 millió arany koronányi összeg az 1920-as infláció idején teljesen elveszett. így az Akadémiánfilc a korábbi tudományos vezető szerepe anyagi bázis hljján megrendült. A különböző szaktudományi egyesületek, amelyeknek az anyagi bázisa egyébként akkoriban szintén megrendült, hiszen tagdijak