H. Boros Vilma: Stein Aurél ifjúsága: Hirschler Ignác és Stein Ernő levelezése Stein Aurélról 1866–1891 (A MTAK kiadványai 61. Budapest, 1971)
IIl. India
48 Hlrschlernek van egy Ismerőse ls Bombayban: Stockinger konzul, - Ír neki, hogy ha kell, öccsének legalább valami támasza legyen a messze Idegenben. Az utolsó heteket arra használja fel, hogy minden lehető Jóteunáccsal ellássa Aurélt, az egészségügyleket is beleértve. Örül, hogy végre elérkezett az indulás napja, mert a várakozás és a készülődés mind az apára, mind a fiúra rossz hatással volt. Indiában végre szembe kell néznie Aurélnak az új helyzettel és minden percben egyedül magának kell majd határoznia. Az bizonyos, hogy álmodozóként nem tér majd vissza, s ha esetleg reményeiben majd ott kint csalatkoznék: az indiai <aland pénzbe került ugyan, de végzetes szerencsétlenséggé nem válik részére. Éppen ezért a holnapi napra, az Indulás előttire, mint végső intelmet tartogatja Hirschler unokaöccse számára azt a kérést, hogy ha odakint nem találná meg azt, amit remélt, hamis büszkeségből, vagy makacskodásból kint ne maradjon, hanem Jöjjön vissza. A mai estére Aurél és apja az egész családot meghívták búcsúestre. Minthogy a Jó mama nemrégen halt meg, az elárvult háztartásnak nincs vezetője, s a két férfi nem tudja hogyan kell rendezni Ilyesmit. Hlrschlernek nincs is kedve elmenni, olyan fájdalmas számára az elválás. így húga, Pepi néni is (aki vele lakik és gondozza őt), nyomott , . 150 hangulatban megy el. Aurél útiköltségére az 500 forint biztosítva van, hála Markusovszky erélyes segítségének, e nélkül nem is sikerült volna, mert pénzügyi téren ismét nagy a túllépés és az új államtitkár nagyon szigurúan ellenőriz mindent. Ezt ő, Hirschler, nem is veszi rossz néven tőle, hiszen belátja, hogy a kiadott 3400 forint ellenértékeként a "magyar szempontból teljesen hasznavehetetlen" szanszkrit nyelvészeti kutatást találja bejegyezve, amikor nincsen pénz arra, hogy néhány hasznavehető gimnáziumi tanárt képezzenek ki, ami talán mégis közelebbi és fontosabb cél lenne. Stein Aurél szokása szerint útközben is ir az aggódó Itthoniaknak, mint Stein Ernőnek dec. 5-én* 6 6 kelt levele mutatja. így tudjuk meg, hogy Brindisiben szállt hajóra, s hogy az Égel tengeren, a Szuezl-csatornán át hajózott India felé. Útközben érdeklődéssel tekint széjjel. A szőrszálhasogató Ernő bosszankodva jegyzi fel a pongyolán és hibásan
