H. Boros Vilma: Stein Aurél ifjúsága: Hirschler Ignác és Stein Ernő levelezése Stein Aurélról 1866–1891 (A MTAK kiadványai 61. Budapest, 1971)
IIl. India
47 Indulás Indiába: 1887. november 16 Miután Stein Aurél tőle telhetően gondosan előkészítette útját, hazajött Pestre, elbúcsúzni övéitől. Édesanyjának már csak sírját látogathatta meg, mert ő fia hazaérkezése előtt pár héttel meghalt. Ernő viszont csak egyedül jöhet Pestre, mert kislánykája született: Teréz, s ez feleségét Jaworzno-hoz köti. Utólsó szava, melyet búcsúzáskor a vasúti kocsi ablakán kihajolva öccse felé kiált: igyekezzél a tizedik múzsá149 »66 ved, vaj*/is a szerencsevei jó barátságban maradnij Ugy tünt Stein Ernő számára, hogy Aurélnak e lépésével teljesen összeomlott benne mind az a reménység, amit öccse pályájához fűzött. Minthogy távol állt tőle is, nagybátyjától is az, hogy Aurélban rendkívüli tehetséget lássanak, most úgy érzik: hiába pazaroltak rá annyi szeretetet és energiát; hiába nevelték és taníttatták - most mint egy kalandor, • 64 vesztébe rohan. November 10-én irt levelében azonban már megjegyzi: ha egy bolondnak sikerül elérnie azt, amit fejébe vett, egyszerre Colombus-nak kiáltják ki, ha viszont nem sikerül, nevetnek rajta, mint Don Quijote-n, - holott az indító ok, az impulzus ugyanaz volt mind a kettőnél. A testvére iránti nagy szeretet és ragaszkodás folytán bizonyára még az sem tünt volna Stein Ernő számára vigasztalónak, hogy öccse a középeurópai kultúrális körön kivül, valahol másutt, világraszóló , eredményeket ér el. A föld egyes részei akkor még nagyonls távol álltak egymástól, úgy, hogy a hazai talajból kiszakadók sokkal inkább elvesztek az itthoniak számára. így megérthetjük Stein Ernő fájdalmát öccse távozása miatt. Valóban, csak egyszer látja őt viszont, 1890-ben. Legközelebb Aurél már csak Ernő halálos ágyához érkezik meg Indiából. Az elkeseredett Ernőnek 1887. nov. 10-én nagybátyjához irt levelében ilyen kifejezéseket találunk Auréllal kapcsolatban: "hazárdjátékos", "indiai kalandor" stb. Stein Aurél indulását Hirschler Ignác nov. 15-én" 6 5 irja le Ernőnek. Szomorúbb levelet alig lehet elképzelni ennél. De a csalódáson, fájdalmon keresztül is átizzlk az aggódó szeretet, a tovafutóról való gondoskodni vágyódás, az elveszni készülő gyermek visszavárása.
