H. Boros Vilma: Stein Aurél ifjúsága: Hirschler Ignác és Stein Ernő levelezése Stein Aurélról 1866–1891 (A MTAK kiadványai 61. Budapest, 1971)

Előszó

i I ELŐSZÓ Az elmúlt évszázad alatt a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában Jelentős mennyiségű levelezés, napló és más személyes feljegyzés halmozódott fel. Tudósok, Írók, közéleti nagyságok hagyatékából kerültek ezek az iratok a Kézirattárba, s legtöbbször ajándékként, olykor vétel útján. Az anyag javarészt bizalmas jellegű. Bizalmas jellegű vagy azért, mert nem a nyilvánosság számára készült, vagy azért, mert annak készült, de azzal a szándékkal, hogy szerzője részére az utókor kedvező Ítéletét biztosítsa. A szándék megvalósítása rendszerint mások leleplezésével, titkok kiteregetésével volt egybekötve, de legalábbis mások érzékenységének kíméletlen megtaposása árán volt elérhető. Nem egy örökhagyó eleve számolt az őt túlélő érdekelt felek és azok közvetlen leszármazottainak nem mindig passzív érzékenységével s lepecsételt iratainak felbontását harminc vagy még annál is több esztendő elmúltához kötötte. Nem meglepő hát, hogy Írók, költők levelezésének, naplójegyzeteinek posztumusz közzététele napjainkban is vihart kavart és kavar. A vihar a körül keveredett, vajon helyes-e, szabad-e olyan nem nyilvánosságnak szánt leveleket közzétenni, melyekben egy különben jeles költő elfogult szenvedélyességgel, igazságtalanul ócsárolja, becsmérii azóta klasszikus rangra emelkedett költőtársát. S bár a vihar elült, az irodalmi per salamoni Ítélettel zárult, világosan megmutatkozott, hogy személyes természetű iratok közzététele során - a közvetlenül érdekeltekén kivül számolni kell. a közvélemény érzékenységével is, hiszen a deheroizálás durva és kártékony módszere nélkül is szemügyre lehet venni szellemi nagyjaink gyarló, emberi arculatát. Vajon tudósoknál ez a dolog másként volna, mint az Íróknál? A lényeget tekintve aligha. H. Boros Vilma gondos munkájának végére érve ezen tűnődtem, s