H. Boros Vilma: Stein Aurél ifjúsága: Hirschler Ignác és Stein Ernő levelezése Stein Aurélról 1866–1891 (A MTAK kiadványai 61. Budapest, 1971)
Előszó
IV latolgattam, érdemes-e közzétenni ezt a levelezést, amely semmit sem tesz hozzá a nagy tudós tudósi portréjához. Ez másként nem is lehet, hiszen a pályára való lelkészülés éveiből valók a levelek, amelyekből a (elkészülés erőfeszítéseiről értesülünk, de nem a tudóséiról, hanem a nevelők gondjairól és erőfeszítéseiről. Ő maga bennük mindig "gyerek" marad, akkor is, ha "Sonntagskirtd" a rangja. Hiába doktor vagy magántanár, rövidnadrágos marad a szemükben, akit szerető, féltő aggódással vesznek körül, s nem győzik őt újabb és újabb ösztöndíjra ajánlani Trefortnak, de keserű józansággal állapítja meg egyikük, hogy Aurél olyan fiatalember, aki még nem csinált semmit, s akinek nevét nem Ismeri senki. Ha volt is valami a kemény Ítéletben - minden fiatal tudósról el lehet ezt mondani életének ebben a szakaszában - valójában azonban téves és 1gazságtalan volt ez a megállapítás, hiszen Aurél rengeteget dolgozott már, s minden ismeretet elsajátított, amire az induláshoz szüksége volt. Nevét is ismerték már, s nem is a legilletékteJenebbek, hanem a szakma legnagyobbjai, azok a professzorok, akiknél tanult, s akik nem kételkedtek elhivatottságában. Nagy aggódásában különösen Ernő látja sötét színekben Aurél jövőjét. A levelezés voltaképpen a nagybácsi és a bátya dialógusa, melynek tárgya: Aurél neveltetése. Az ő alakjának körvonalai rajzolódnak ki soraikból, még pedig nem úgy, ahogyan a valóságban volt vagy lehetett, hanem amilyennek ők ketten, a felnőtt családtagok és nevelők látták. A kép persze pozitív, de a hőst legalább annyi gyarlóságból, mint jelességből gyúrták. Néha Aurél is megszólal egy-egy levélben, szerényen, rokonszenvesen, ám magabiztosan; hangja mintha egy más bolygóról érkezne. A levelezést Stein Aurél, úgy ahogy van, vállalta, nem semmisítette meg, hanem az Akadémiának ajándékozta. Nyilván azért, mert nem volt szándéka ellen, hogy mások, mi is elolvassuk. És érdemes elolvasni ezeket a leveleket. Olvasás közben azon veszi észre magát az ember, hogy voltaképpen nem is mindig arra figyel, mit mondanak Aurélról, hanem mit vall a két levélíró önmagáról, mit arról a társadalomról, arról a korról, amelyben éltek. Az Osztrák-Magyar Monarchia első évtizedeiről van szó, szereplői a feltörekvő, szellemi csúcsok felé tartó, magyarosodó polgárság tagjai.
