Molnár Imre: Peremlyukkártyás dokumentációs rendszerek létesítése kutatóintézeti könyvtárban (A MTAK kiadványai 60. Budapest, 1970)

1. Szakirodalom és szakirodalmi dokumentáció

30 1.43 A RÉTEGZETT (SZUPERPOZICIÓS) JELÖLÉS A jelkulcs neve utal alkalmazásának módjára: több jelzetet viszünk rá ugyanarra a jelmezőre, vagy a jelmezők valamilyen kombinációjára. A módszer rendkívül takarékos, de rendelkezik néhány komoly hátránnyal is. A rétegzett jelkulcs nem teszi lehetővé a nemkivánt kártyák jelentkezésének teljes kizárását. Igaz, matematikai számításokkal a szükségesen csekélyre csökkenthetjük a téves kártyák számát, de ennek megtételéhez elengedhetetlen némi magasabb matematikai képzettség. Az is hátrányos, hogy egy adatot mindig több tűvel kell válogatni. Alapvető ismérve a szuperpoziciós rendszernek, hogy egy deszkriptort mindig több jelhely kombinációjából alakított jelzet ábrázoL Kétségtelen, hogy a kézílyukkártyás információtárolás legizgalmasabb, legszebb és legnehezebb területe a szuperpoziciós jelkulcsok használata, mégis az a véleményem, hogy a szakirodalmi dokumentációs rendszerek alapszempontját képező deszkriptorok elhelyezését lehetőleg direkt, azaz közvetlen jelöléssel kell megoldani. Csak akkor helyes a rétegzett jelkulcsok használatához folyamodni, ha a deszkriptorok száma aránytalanul nagyobb a rendelkezésre álló jelhelyek számánál, de akkor is számolni kell a jelkulcs bonyolultságából és a több tűvel való adatvisszakeresésből adódó hátrányokkal. Különösen fontos a jelölési mód helyes matematikai értelmezése és az annak alapján történő kódtervezés, ezért erre még visszatérünk. Talán a rétegzett jelkulcsok száma és tarkasága a legnagyobb az összes kézilyukkártyás jelkulcsok között. Sokat közülük felsorolni fölösleges, később sor kerül egy-két ilyen rendszer ismertetésére is.